Élményeim a kökösi besúgó - Prófétával 8

1. Attila Nagy Puli – Prófétával való találkozásom következményei és következtetései. 13.
Nagy Attila Puli: a Nagy Mágikus Ellentét, avagy az árnyék énem külső megtestesítője.
A Hargita lábánál fekvő, Szécseni (Így hívják a város felőli erdőalji vidéket)
halastavak partján, ahol remélem, hogy a patrisztikus keresztények módjára
önmagamat végre kihalászom, lehűlt az idő. Ezért a nagyobb gyermekeket is
beköltöztettem, Ividő és Viola hazaköltözése után, a városközponti tömbház-lakásba.
Én viszont, vissza jöttem, hogy továbbra is a sátorban aludjam ki magam, és a holnap
reggeli karate-edzés után, illetve a következő napokon feloldjam a volt-feleségemnek
a család-elhagyása óta beállt félelmemet, és ezzel megoldjam a három héttel korábban
folytatott rövid éhségsztrájkom után végre egészen tisztán körvonalazódott, és egyben
az életemnek is talán a legnagyobb spirituális problémáját. És ez nem más, mint a
gyermekeim féltéséből eredő anyagi szükségtől, illetve az egyelőre miattuk
végzetesnek érzett gazdasági szűkösségtől való nagy félelmem.
Több helyen megírtam már, de most újból aktuálissá vált felemlegetni, hogy író-
mérnökként, az asztrológiát (sajnos: megvetően...) még azt követően is elutasítottam
évekig, hogy a Hamvas Bélai életmű különböző tanulmányaiban és esszéiben, nem
csak azt olvastam, hogy az pozitív szellem-megismerési tevékenység, de egyenesen
„szent tudományként” szerepel! A belém nevelt asztrológia-ellenes értelmiségi
mentalitásom falát végül is az rombolta le, hogy az életem egyik – persze,
betegségekkel kísért - legnagyobb és talán legveszélyesebb sorskrízise közepén,
tehetetlenségi-érzetemben és tudatomban már – már az életemről való lemondáshoz is
közel álló lelki állapot határán, egy olyan metafizikainak hirdetett előadáson vettem
részt, ahol az előadó éppen a Skorpió jegyében született és a Skorpió-karmával
rendelkező személyek jellegzetes betegségeinek a lelki – szellemi (A Skorpió-
természetnek megfelelő mentalitás béli) okairól beszélt. Nos, ott már nem volt tovább
amit és amiért tagadni, mert a skorpióra jellemző betegségek, ha félig kigyógyultan is,
de testi fájdalom szintjén még jelen voltak a szervezetemben.
A Hamvas-művekből elsajátított, személyi hibabelátáson alapuló önelemzéseim
alapján is világos volt számomra, hogy azok, az, előbb- utóbb a „jellegzetes”
betegségekhez vezető, hibás mentalitások is, amelyekről az előadó beszélt, egytől
egyig, mind jellemzők rám. – És csak ettől kezdve néztem utána annak, hogy mi is hát
a helyzet a Hamvas által számomra addig bosszantóan sokat emlegetett asztrológiával.
A regénybe illő további történet, a jelenbeni mondanivalóm szempontjából nem

2. érdekes. De az igen is érdekes, sőt: igen fontos, hogy egyáltalán nem azért lettem
asztrológus, mert ez, a székelyföldi lakosok, de a komolynak képzelt székely-
értelmiségi öntudattal rendelkező személyek körében is szélhámosnak ítélt
foglalkozás a könnyű megélhetési lehetőséggel kecsegtetett volna. Sőt: az, hogy ebből
a mesterségből, és főképpen amennyiben azt az addigi jó hírnevem megőrzésének az
igényével akarom gyakorolni, Erdélyben, de főként a székelyföldön iszonyú nehéz
megélni, már az első gyakorló asztrológusi kísérletezgetéseimből kiderült. Hanem
elsősorban igen is, azért fogtam bele, mert az asztrológia, vagyis az első személyi
horoszkópomból megszerzett információk segítségével, a szó szoros értelmében,
megmenthettem az életemet. Később meg, annak a segítségével rendeztem is, az
életemet. Azért fogtam tehát bele, mert kiderült a számomra, hogy végső soron, ez
volt az, a minden lét-megismerési és személyes sorskérdésemre választ adni képes
„szent tudomány” , amit azelőtt a fizikában, a biológiában, a filozófiában,
pszichológiában, majd a teológiában kerestem.
De persze, ha egészen őszinte vagyok magammal szemben, akkor azért is, mert a
végett, hogy akkor még annyira sem tudtam helyesen írni magyarul mint most (első
osztály első napjától végig román nyelvű iskolába és főiskolákon tanultam), és a
kilencvenes évek elején, amikor még nem volt számítógépem (vagyis amikor még
nem helyesírás-javító programmal rendelkező számítógépen írtam), egyetlen romániai
magyar szerkesztősége sem volt hajlandó állandó és belső munkatársaként alkalmazni,
annak ellenére, hogy mint „külsőstől”, mikor néhány hónapos szerződéssel, mikor
szerződés nélkül, de szívesen közölték a riportjaimat, interjúimat és cikkeimet.
Szóval asztrológussá, elsősorban az évek óta várt és keresett „rátalálásból” lettem. –
Ez volt az életem és sorsom fő problémás-kérdéseire választ adni képes tudomány,
tehát a mindentudás-forrás, amit már kamasz korom óta kerestem! Másodsorban
egyszerre szellemi és egzisztenciális szükségletből is asztrológussá kellett lennem,
amennyiben kitartok azon kamaszkori álmom mellett, hogy író akarok lenni. És ezt
azért, amiért akkor még mindig nem tudtam magyarul helyesen írni, és így nem vettek
be egyetlen szerkesztőségbe sem. Az építőmérnöki diplomám megszerzése viszont,
egy, a kommunista diktatúra alatti, „párton kívüli” sorshelyzetemből fakadó, szellemi
és egzisztenciális szükséghelyzet eredménye volt. Ezért ezzel semmiképpen nem
akartam továbbra is „vissza - élni” (Lásd a visszaélés fogalmunk metafizikai
értelmezését: spirituálisan vissza felé fejlődni.) a demokratikus új rendszerben.
És nem csak azért mert egyetlen akkori Románia magyar újság, heti-, vagy havi lap
szerkesztőségébe sem akartak állandó belső munkatársként felvenni, de akkor úgy

3. képzeltem, hogy ez, a kényszerű irodalmi pályán kívüli helyzet, valójában az
irodalmi-spirituális fejlődésemet is szolgálja, hiszen, mint ténylegesen sorsfigyelő és
sorsértelmező „szellemi munkás” egyrészt a legvalóságosabb valósággal: a sorssal
foglalkozhatok, másrészt nem voltam kitéve egyetlen főszerkesztő, vagy igazgató,
vagy laptulajdonos, befektető, stb. esetleges szeszélyeinek, önkényes elképzeléseinek
arra vonatkozóan, hogy mit és miért ne írjak, illetve ne úgy írjak, ahogyan én azt
helyesnek tartom. Stb.
Tehát: még csak asztrológus sem azért lettem, mert a ködös álmaimban ez a hivatás
valamiféle könnyű megélhetési lehetőségként jelent volna meg a számomra, hanem,
amint írtam, elsősorban azért, mert végül is, a szellemi alkatomnál fogva, az irodalmi
önkifejezési lehetőség mellett, mint lényegi sors- és valóság-megismerési lehetőség a
leginkább vonzott és ezt tartottam a legjobb szellem-megismerési lehetőségnek. És
másodsorban, de szintén nem a „könnyű és felelőtlen” munkával való pénzkereseti
lehetőség gyanánt, az első osztálytól román iskolákban való értelmiségi képződésem
következtében: a sajátos sorshelyzetem miatt.
Amennyiben tehát ezt sikerült megérteni és az, aki e sorokat olvassa, esetleg még el
is tudja fogadni ezt a vallomásomat, tehát ezzel úgymond a bizalmába fogad, akkor,
kérem szépen azt is elhinni, hogy időközben nem, hogy megtagadtam volna és
egzisztenciális okokból pl., elárultam volna azt, amit a szellemi – tehát: az erkölcsi! -
hitelesség fontosságáról és szükségéről a Hamvas Bélai életműből korábban a
magaménak érezve, magamévá tettem, hanem az elején, családi gondok nélkül, majd
később, családapai felelősségemben is, még inkább fontosnak ítéltem és teljesen a
magaménak érzem és értem!
Sőt: éppen az asztrológia hatására, egyenesen egzisztenciális feltételként állítottam
magam elé a személyes hitelességet. Hiszen amint haladtam az életben és a sorsomban
előre, egyre világosabb lett a számomra, hogy azzal a súlyos karmával, amivel a
világra jöttem, nem engedhetem meg magamnak az önámítás luxusát, azt, hogy
létfontosságú tehát számomra az, hogy elsősorban önmagammal mindig egyenesben
legyek. Hamvas kifejezésével élve: hogy önmagam számára autentikus legyek.
Hiába törekszik ugyanis valaki külső hitelességre, ha önmaga előtt, belül nem
hiteles. ugyancsak Hamvas idézi számtalanszor Nietzche-nek azt az aforizmáját, ami
szerint: „Elenyészően kevés az, hogy mennyit hazudunk másoknak, ahhoz képest,
hogy magunknak mennyit hazudunk.” Márpedig az a személy, aki nem csak azért
igyekszik minden nehéz sorskörülmény ellenére becsületes maradni mert egész

4. gyermekkora, fiatalkora és néhány év az érett férfii korából is, a Ceausescu féle
román kommunista diktatúra fekete hazugság-mákonyában telt el, amitől az élete
hátra levő részére elégségesen megundorodott a félrevezetéstől, hanem azért is, mert
metafizikusként („Önkéntes” és ha kell: önkényes Hamvas-tanítványként) felfedezte
és megtanulta, hogy egyes-egyedül a tárgyi valóságnak megfelelő igazság az a
szellemi erő, ami a karma-rabságából felszabadíthatja az embert, annak soha,
egyetlen józan gondolatával, tettével, vagy szavával sem szabad elárulnia, a tárgyi
valóságnak megfelelő igazságot.
Erről, a húsz évvel ezelőtt határozottan felvett és azóta is tartott szellemi – erkölcsi
alapállásra való (erkölcsi!) törekvésemről, nincs szándékomban többet írni, nem
tartom ildomosnak azt úton – útfélén bizonygatni. Aki az iménti állításom felől meg
akar bizonyosodni, és az ide vonatkozó magatartásomról, eljárási alapállásomról meg
akar győződni, olvassa el a honlapjaimon található cikkeimet és tanulmányaimat és az
asztrologosz.com c. portálomon található asztrológusi és családapai tanácsaimat,
hozzászólásaimat, valamint a szintén a honlapomon található, régi ügyfeleimtől
kapott köszönő-leveleket. Sőt: amennyiben alkalma és lehetősége van erre, a szintén
a Hamvas által szükségesnek vélt és a szellemi – spirituális élet előfeltételeként
felállított erkölcsi alapállás szerint élő Csíkszeredai, Sepsiszentgyörgyi,
Székelyudvarhelyi, Kézdivásárhelyi, vagy Kolozsvári barátaimat is megkérdezheti,
mivel ők egészen közelről, úgymond a hétköznapi élet szintjén ismernek.
Hogy miért tartom most mégis fontosnak mindezt a végső soron kényelmetlenül és
szemérmetlenül, ha nem éppen: szégyenletesen ható magyarázkodást leírni? Sajnos,
azért, mert él az Erdélyi Kovászna megyei Kökös községben egy magát valamiért
újabban Pulinak nevező, Nagy Attila nevű, előbb a Gyulafehérvári katolikus
teológiáról a pappá avatása előtt önként kiugrott (Később tudtam meg, hogy a
Gyulafehérvári teológián a pappá szentelés előtti kilépést a szekuritate által
besúgónak beszervezett növendékek gyakorolták.), majd később a papi tisztségéből a
hívek kérésére az egyházi elől-járói által kirúgott gyermektelen – gondtalan...- férfi,
aki amiatt, hogy a negyedik alkalommal nem adtam neki olyan „kölcsönt”, amit ő
korábban soha nem fizetett vissza, sötét bosszút állt rajtam.
Előbb csak egy nevetségesen hiteltelen cikkecskét írt, aminek a címe: „Kozma
Szilárd viselkedése egy beteggel szemben”, és amit valahogyan sikerült ennek a
magát Pulinak nevező Nagy Attilának az interneten az én nevemnél megjelenő
cikkek között az első helyekre feltornásztatni. Ez, a sötét bosszúból írt, rágalmazó
cikk, minden szavában a gyakorlati – tárgyi valóságnak ellentmondó, alaptalan

5. vádakat és hamis állításokat tartalmaz. Tehát, a gyakorlati valóság szintjén, egy szava
sem igaz!! Hiszen asztrológusként én gyógyítással egyáltalán nem is foglalkozom. Az
teljesen más kérdés, hogy az asztrológia analógiák alapján, én bárki számára meg
tudom mondani a betegségeinek a szellemi-lelki mentalitásában gyökerező okát, tehát
adott esetben azt is, hogy miképpen szabadulhat meg a betegségétől egyszerűen az
illető életterülethez vagy életjelenséghez való viszonyulása megváltoztatásával,
életformája, illetve az általános magatartási formája gyökeres megváltoztatásával. De
én nem vagyok gyógyító és hozzám soha nem is jönnek beteg emberek! Be sem
engedném őket a lakásba, a négy kiskorú gyermekem otthonába!
De azért is álnokság ez a cikk, mert az egyedüli „beteg ember”, akit én az
otthonomba (véletlenül!) mégis beengedtem, az éppen a Nagy Puli Attilának, az első
találkozásunkkor éppen kékre – zöldre vert, ittas felesége volt. Róla is, csak azt
követően derült ki, hogy pszichiátriai kezelésre szorul, amikor egy bika
rámenősségével meg akart győzni arról, hogy a harmadik lányunknak az éjszakai
(otthon)születése ellenére, adjak nekik pénzt kölcsön. Aztán elmagyarázták, hogy ők
útban vannak Gyergyó (Vagy Udvarhely?) felé, de az előző esete valamiért nem
folytathatták az útjukat, hanem beugrottak egy csíki ismerősükhöz, ahol éppen
valamilyen ünnepély volt, amihez anyagilag nekik is hozzá kellett járulni és így
teljesen pénz nélkül maradtak... Nekik azonban fontos, hogy azonnal tovább
utazzanak, mert, hogy ő beteg... Milyen beteg? Agy problémái vannak, stb.
(Agybeteg? – gondoltam magamban. De hát akkor miért iszik alkoholt?) Pénzt most
nem tudok adni, mondom, mert az nekünk sincs, de a sorsképletébe bele nézhetek –
úgy mind korábban többszörösen Attilának – és a betegsége igazi, karmikus okát
megmondhatom. Persze, ez a fajta segítségem nekik egyáltalán nem kellett...
Tovább nincs is, amiért meséljem. Még néhányszor és búcsúzáskor is, próbálkoztak
a kölcsönkéréssel, és én már arra sem emlékszem, hogy volt-e esetleg valami
pénzünk akkor a háznál, hanem csak arra, hogy éppen a Turula születése másnapján
jöttek. És, hogy abban az időszakban kezdték közölni néhány héten át egy helyi
lapban fél oldalas terjedelemben az un. heti horoszkópjaimat – amelyek persze, nem
jóslatokat tartalmaztak hanem karmikus pontok szerinti spirituális tanácsokat és
időminőség-leírásokat a konstellációk szerint – és ami akkor éppen, hogy szintén az
anyagi csődbe jutástól mentett meg.
Pulinak, illetve a velem ijesztően rámenősen viselkedő feleségének, akkor éppen
nem adhattam tehát olyan, soha vissza nem fizetendő kölcsönt mint az előtt többször
is adtam a férjnek. Ha lett is volna akkor éppen pénzünk akkor sem adhattam volna

6. oda – hiszen egy gyermek születése, akkor is sok kiadással jár, ha otthon és nem a
korházban születik. - És ez lett a vesztem. Amikor ugyanis Nagy Puli Attila, az
interneten a harmadik és a negyedik lejárató cikkét is megjelentette rólam, amelyben
meglepő tájékozottságról, sőt: aprólékos dokumentáltságról(!) tett tanúbizonyságot,
mind az asztrológusi, mind az írói tevékenységemet illetően, de amely tájékozottságot
arra használt fel, hogy a valós tényeket néhány foknyit elcsavarva majd e csavart
állapotukban is önkényesen értelmezve, gátlástalanul hazudozzon róla, erősen
gyanússá vált számomra ez a mindig „majdnem helyes” dokumentáltság. Hát jól
utána gondoltam annak, hogy én mikor és miket is beszélgettem vele, illetve, hogy
mikor, milyen alkalommal, és milyen helyzetekben találkoztam vele?
Nem akarom az olvasót fárasztani az emlék vissza- pörgetés közbeni tény-
összefüggések összeállásáról, de egy adott pillanatban rájöttem, hogy csakis egy
olyan ember rendelkezhet rólam olyan jellegű, abszolút pontos és részletes tárgyi
információkkal, akit ezért az aprólékos adatgyűjtő munkáért valaki meg is fizeti,
illetve valakik meg fizetik. Hiszen másként, sem gyakorlati lehetősége, sem ideje
nem lenne erre. De legalább is csak az, aki benne van valamiféle, az én szoros
megfigyelésemmel és megfigyeltetésemmel járó, ellenem szőtt komplottban.
Kézenfekvő volt tehát, hogy Attila azért kezdeményezett velem valamikor „barátság”
kötést, mert akkoriban a szekuritáte besúgója volt.
És csakugyan, az idén (2O11) tavasszal lehetőségem is nyílt a „Poetul” című
konspirációs név alatt nyitott és tizenkét éven át vastagított szekus – megfigyelt
személyi ügycsomóimat alaposan áttanulmányoznom. Kétséget kizáróan meg
győződhettem tehát, hogy egy másik katolikus teológus – tanonccal, Balázs F.
Attilával együtt, aki szintén a pappá szentelés előtt hagyta ott a katolikus papképző
főiskolát, Nagy Attila is, többek között, rólam is írt besúgói jelentéseket a
szekuritatenek. Miután az asztrologosz c. portálomnak a humor-rovatában ezt, a steril
életet folytató (gyermektelen, másfél évtizedes munkanélküli és végső soron életcél
nélküli!) személyt, vagyis az interneten létrehozott különböző misztikus blogjaiban és
rágalmazó cikkeiben az ő személyi munkaiszonyát és notórius naplopói –koldulói
mentalitását sajátos életvezetési ideológiaként, sőt: filozófiaként hirdető Nagy Puli
Attilát, mint volt besúgómat lelepleztem és a szintén az interneten megtalálható adatai
szerint felállított sorsképletét a munkaundora szempontjából, mint az ő meghaladni
való karmikus sajátságaként értelmeztem, ez a valamikor rólam besúgói jelentéseket
gyártó személy, el kezdett mindenütt, ahol csak az interneten a nevem felbukkan
sarlatánnak megnevezni, sarlatán-asztrológusként jellemezni.

7. És nem csak a Nagy Puli Attila név alatt, hanem, diverzánshoz illő módon,
mindenféle álnevek, illetve az internet kultúrában „nick-nek” nevezett
fedőnevek alatt. Amikor éhségsztrájkba kezdtem a
csíkszeredai Polgármesteri Hivatal szociális osztályának a hivatalnokai, az
osztályvezetője és Polgármestere közömbössége ellen, illetve az ellen, hogy ezek a
személyek a felelősséghárító ügykezelésükkel hét hónapon át megfosztottak a
törvényes szociális jogaimtól, Nagy Puli Attila, a szó szoros értelmében
üdvrivalgásban tört ki! Ösztönös Skorpiói bosszú vágya által vezérelten (A Skorpió
jegyében született mint én.) a maga sajátos ember-árulói módján, azonnal élt is a
közömbös hivatali ügykezelés miatt kialakult, abszurd sorshelyzetemről szóló
újságcikkeknek az internetes változatai alatti, álnév alatt végezhető gúnyolódási,
hiteltelenítési lehetőségekkel. És főként: a sarlatánozási lehetőségekkel. (- Ebbe a
szóba Nagy Puli Attila valósággal szerelmes lett, de legalább is, utolsó szalmaszálként
kapaszkodott bele az ő könnyű szélhámossága mellett, mégiscsak súlyosabban ható,
Sarlatán – fogalomba. Olyan, „minden fontosat elmondó” gyűjtőfogalomként
használta tehát, mint pap korában a krisztust, mintha kizárólag az én személyem
jellemzésére találták volna fel ezt a kifejezést a történelemben. Gondolom, abból a
célból, hogy ezzel, az én emberi tisztességemnek és szavahihetőségemnek a
hitelteleintésével, semlegesíthesse azt, amit én állítottam és máig állítok róla, ti., hogy
a szekuritate besúgója volt. Furcsa, hogy én az utóbbi tényre soha nem jöttem volna rá
egyébként, mivel a „Poetul” c. szekus dossziémban csak néhány velem kapcsolatos
jelentése olvasható, de miután a hiteltelenítésemet célzó diverzióiban, többszörösen is,
felhívta a figyelmemet a személyére - Amelyet Puliként nem is ismertem fel az elején!
- és kénytelenné tett elolvasni a rólam írt rágalmazó cikkeit, rájöttem az
összefüggésekre és lelepleztem őt is, mint az egykori besúgómat.).
Saját nevén, még a Kökösi polgármesternek (Akire bizonyára szintén valamilyen
kölcsön-pénzi ügy miatt haragudott.) a - teljesen témán kívüli! - állítólagos
részegeskedéseit is bele keverte az én „sarlatánozásomba”. Máskor viszont különböző
álnéveken írt, mikor a nevetségesen átlátszó módon a „besenyői pistabácsi”, a
„katinka”, a „farkasloki”, a „feri”, a „hívő”, a „csíkmoszkva”, és a többi, fedőnevek
alatti „hozzászólásaiban”, amelyek mára az első olvasásra lelepleződtek azzal, hogy
bennük volt a Nagy Puli Attila szerelmes szava, a „Sarlatán”, vagy azért, mert a
fedőneves puli „vélemények”- illetve „hozzászólások” értelme mindig mélyen
ellentmondott annak a magatartásnak, amit az ember egy normális „Pista bácsitól”,

8. vagy egy magát gazdagnak hirdető, gőgös Farkaslaki erdő-kitermelő bérestől, vagy
fakereskedőtől elvárna. Le is leplezte Nagy Puli önmagát, azonnal, ahogy ezeket a
logikai ellentmondásokat felfedtem, és mindjárt, el is kezdett, mikor „Szentistváni”
vallás-erkölcsi ideológiákkal előhozakodni, mikor „hatszázhatvanhatozni”, aminek az
igazi jelentéseit csakis ő ismerhette. És más, olyan misztikus fogalmakkal is
dobálózott, léthatóan büszkén, amelyeknek a metafizikai jelentésének az ismeretét
úgy-e, sem egy internetező „besenyői pista bácsitól”, sem egy négy gyermekes
farkaslaki erdővágótól nem lehet elvárni.
Én azon már rég túl vagyok, hogy magam miatt féljek az esetleges nélkülözéstől,
hiszen régóta elvált és ezért gyermektelen (Az álházasságból született, két évig velem
élő fiamat a nagyapja ellopta és átcsempészte a határon, és a korábban külföldre
disszidált anyja azonnal visszaperelte, majd közösen ellenem nevelték, tehát szabály
szerint mindenestől le szakították rólam.) férfi koromban kétszer is éhségsztrájkoltam
már két – két hetet. Az éhezéstől tehát nem félek, arról nem is beszélve, hogy a
külsőm kinézete miatti esztétikai vagy önérzeti problémáim sincsenek. A további
spirituális fejlődésemet és a kiegyenlítődési (megváltódási) képességeim növekedését,
már rég óta nem érzem a külső körülményektől – esetleges művelődési, vagy külső
információ-szerzési lehetőségtől – függőnek. Sőt...jól tudom, hogy ezek inkább
akadályok lehetnek, mint segítségek a karmámtól - és az azt eszelősen megőrizni
igyekvő árnyék énemtől - való megszabadulási igyekezetemben.
Azt az egzisztenciális félelmeket viszont, hogy az utóbbi házasságból született és
nálam maradt három gyermek biztos otthonát is képező lakásomat elveszítem (Az
esetleges nélkülözést követő lakás-vesztést például, annak következtében, ha nem
tudnánk a közköltségeket huzamosan kifizetni.) - még mindig nem tudtam legyőzni.
És ennek egyenes mágikus következménye van. És ez pedig az, hogy időnként be is
vonzom azokat az anyagi javak huzamos elapadásával járó, külső körülményeket,
amelyek ezt a lehetőséget is tartalmazzák, illetve a lehetőség-mivoltuk által számomra
a félelmeim tárgyát fel- és megmutatják, leképezik.
Egyfajta „csuka – fogta róka, róka fogta csuka” szerű, mágikus erejű sors-játék
alakult ki az életemben már azt követően is, hogy a gyermekeink kezdtek megszületni.
És ez annak ellenére is így történt, hogy a gyermekeink születésekor mindig egy, a
korábbinál ugyan nagyobb, de sajnos, később mindig múlandónak bizonyult anyagi
fellendülés következett be a családunkban. Ez a kis fellendülés viszont először már
kb. 9, hónapra, majd a születések után egyre későbben is, de, újra és újra vissza

9. „csendesedett” majdnem az utolsó születés előtti szűkösebb anyagi állapotok szintjére.
Ezek a szintek viszont, már jobb anyagi állapotok és helyzetek voltak az előbbi
gyermekek születésénél.
Határozott kivételt a negyedik gyermekünk utáni anyagi helyzetek és állapotok
képeztek, amikor már azt is lehet mondani, hogy szemmel láthatóan is, tényleges
gyarapodásba fogott a sorsunk. Akkoriban vásároltuk meg a háztartási gépeinket és
akkor kaptuk ajándékba azt a régi Ladát is, ami miatt később a Polgármesteri
hivatallal és a rendőrséggel az intézmények felől érkező azon törvényen kívüli
állapotunk megszületett, amely miatt a nyáron éhségsztrájkba fogytam. És nem csak,
hogy a régi Ladát ajándékba kaptuk, de ekkor kaptam meg, a család legjobb anyagi
állapotát előidéző, egyszerre be jövő, hat személyre szóló, horoszkóp rendelésemet is,
a volt feleségem addig játszott az internet által felkínált ártatlan szerelmi – szexuális
kísértéseivel, amíg infantilis módon, szerelmes lett egy nála öt évvel fiatalabb
amerikai kokainfüggő, misztikus guruba. (És ezt nem gúnyból írom, a Lzidon nevű
fiatalember honlapján csakugyan spirituális gurunak nevezete magát miközben a
tépései miatt, öt évig nem szabadott New .Yorkot elhagynia.) Ezt a három hónapos
titkolt szerelmi történetet és az azt követő házasságfelbontásunk történetét sok helyen
és sokszor megírtam már, nem akarom ezt újból elkövetni. Most csak azért említettem
meg, mert az, a gyermekek féltésén alapuló, vagyis a gyermekek jövője miatti
aggodalmon alapuló egzisztenciális félelmem, amit korábban említettem, akkor merült
fel először, amikor a volt feleségem, az elköltözése előtti hiba-mentességem
elismerésével és fogadalmával ellentétben, azt állította, hogy tisztában van azzal, hogy
a három nagyobb gyermekünk nálam van a legbiztonságosabb helyen és családi
környezetben (És ezért Ő csak a legkisebbiket, az akkor még csak két éves Rékát
akarja magával vinni), a válópernek a gyermek-elosztási részében, mind a négy
gyermeket magához – az ő gyámsága és fennhatósága alá – igényelte a bíróságtól. Sőt
– és ez volt az én karmikus ijedségem tárgya - az általam jóval a házasságunk előtt
vásárolt lakásomnak a felét is magának igényelte.
De még ekkor sem éreztem ezt a gyermekek jövője miatti, leszegényedéstől való
félelmet, hiszen a gyakorlati tények tudatában és a vonatkozó romániai törvények
értelmében ez az igénye merő képtelenség volt. Hanem csak akkor, amikor azt kellett
észlelnem, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályán minden
hivatalnok ellenem játszik, az akkor még funkcióban levő, közismerten feminista
elveket valló vénkisasszony főnöknővel az élen. (Az ügyünknek a láthatóan férfi-és
apa-ellenes, tehát az irracionálisan igazságtalan és a mind tárgyi valóság szerinti

10. családi –lakhatási helyzetet, mind a gyermekek vonatkozó akaratát - óhaját, merőben
semmibe vevő kezelésének a több rend béli feljelentésemnek és írásos panaszaimnak a
következtében, ezt a nőt végül is, egy év múlva, nyugdíjba küldte a hivatal, sok ügyfél
és munkatárs nyíltan kifejezett megkönnyebbülésére.) A gyermekek jövője miatti
aggodalmon alapuló egzisztenciális félelmem tehát, akkor állt be, amikor minden jel
arra mutatott, hogy a munkahely és lakás nélküli, akkoriban megszállottan, tehát
kábult-felelőtlenül viselkedő, volt-feleségem, a polg.mest. hivatal neki kedvező
ajánlásával, magának tudja ítéltetni mind a négy gyermeket. És ezt a törekvését annak
ellenére is fenntartotta (Ma már tudom, hogy mindössze a látszat fenntartása
érdekében), hogy maga a pervezető és végül ítéletet hozó bírónő is, megmondta
tárgyalás közben Emőnek, hogy a lakásom felének az ő nevére való íratására
vonatkozó igényének, semmi törvényes alapja és így esélye sincsen.
Tévedés ne essék: ekkor sem a lakás elvesztési lehetőségének a gondolata ejtett
kétségbe, hanem a gyermekek elvesztésének a gondolata, hiszen a fentebb említett
bírói kijelentés már elhangzott, amikor a több rendbeli gyámügyi beszélgetéseink
befejeződése után, amelyek során a Zita nevű, pszichológus végzettségű
vénkisasszony kioktatott arról, hogy a gyermekeknek joga van a húsevésre,
megkérdeztem a Szociális irodavezetőt, hogy milyen ajánlást küldött végül is a
Bíróságra? Amikor meghallottam a válaszát, hogy mind a négy gyermeket a lakás
nélküli Emőhöz ajánlotta, mi tagadás: férfiatlan módon felsikoltottam, majd zokogni
kezdtem, azt dadogva hogy „Drága kislányaim, most mi lesz veletek?!” Amikor félig
magamhoz tértem, még egy negyedórányit próbáltam alkudozni Zita-főnöknővel, de
hiába, ő megnyugtatott, hogy a vonatkozó pszichológiai és szociológiai tudományok
mai eredményei és álláspontja szerint, a férfiaknak nincs különösebb szerepe a
gyermeknevelésben, és az is, csak akkor kezdődik, amikor a gyermekeket integrálni
kell a felnőtti társadalomba, vagyis a gyermekek kamaszkorában. És különben is: attól
még, hogy nem fognak ők engem látni ás nem fogom őket látni naponta, nem kell
megszakadjon a gyermek- szülő kapcsolat, a vasárnapi apuka szerepkör is lehet éppen
olyan szép és tartalmas.
Ezt a, végül is, az akkor még teljes veszteségűnek látszó, hátrányos helyzethez
képest szerencsésen végződött, válási és gyermekelosztási történetet, sem kívánom itt
elmesélni, különböző írásaimban és főképpen az asztrologosz c. portálomon megjelent
„tudósításaimban” megírtam részletesen. Tény az, hogy vagy annak a hatására, hogy a
lakásom felének a megszerzésének a lehetőségéről le kellett mondania, illetve annak a
hatására, hogy én is hoztam egy, az emberek pragmatikus gondolkozását figyelembe

11. vevő, számomra és Turula számára ugyan kegyetlen, de abban a kétségbeesett
helyzetünkben mégiscsak egyedüli megoldásnak látszó, kompromisszumos döntést és
felajánlottam és vérző szívvel ugyan, de át is adtam neki a kisebb középső gyermeket:
Turulát. Ez által neki szembesülnie kellett azzal a ténnyel is, hogy egy gyermeket
még, úgy ahogy, képesek voltak a nagyanyjával – akinél ő akkor lakott és akinél lakik
még mindig – gondozni, de kettőt már képtelenek voltak rendesen ellátni. Hát akkor
mihez kezdenek majd néggyel? Így, ezek hatására, a válóper utolsó tárgyalása előtti
hetekben, sikerült megegyeznünk abban, hogy az aktuális helyzet, tehát a kettő – kettő
maradhatunk törvényesen is a gyermekek elosztásában.
Nem tudom, hogy ez az egyezség önmagában elég lett volna-e ehhez a, mondom: a
kétségbeejtő helyzetünkben a leg optimálisabb megoldáshoz, de az is biztos, hogy a
bírónő szerencsére ragaszkodott ahhoz, hogy az akkor a 1O. évét éppen betöltő
Medárdát kihallgassa, és ő határozottan velem akart maradni és az Etelka kérését is
képviselte és elmondta, hogy ő is feltétlenül velem akar maradni. (Etelka egyébként,
számomra is meglepő határozottsággal, már az anyjának az első ide vonatkozó
kérdése hatására, gyorsan az én ölembe ült és onnan kiáltotta az anyjának, hogy nem
akar vele menni, hanem velem akar maradni, és ha elviszi, akkor nagyon meg fog
haragudni rá. Ezek után, Emő fel sem vetette azt, hogy neki több gyermek kellene a
négyből, mint kettő.)
Mondom, más okom nem volt erre a gyermekek jövőjét esetleg fenyegető, vagyis
őket hányattatásra ítélő, anyagi szűkösség miatti félelemre, hanem csak annak a
gondolata töltött el iszonyattal, hogy a gyermekek milyen könnyen a gondozatlanság
és a neveletlenség, valamint a hányattatás útjára, vagyis a következetes gondozás és
nevelés hiányának a vészterhes boszorkánykörébe kerülhettek volna. Hiszen a két
kicsi így is hányódott és betegeskedett eleget addig, amíg Turulát sikerült vissza
nyernem. Egy kis időre még olyan „kilátása is volt szegénynek”, hogy 6 évesen be
adják abba a falusi iskolába ahol az anyai nagyanyja tanítónő volt. A helyzet így nem
volt teljesen elvesztve, mivel az által, hogy törvényesen nálam maradt a két nagyobb
gyermek, már joggal reménykedhettem abban, hogy amennyiben megmarad a
kapcsolat a kistestvérekkel, a nagyobbak neveltsége, illetve pozitív példája, jó hatással
lesz a kisebbekre is, hiszen már a kezdetek kezdetétől úgy voltak nevelve és irányítva
– és ez a mai napig nálunk így van – hogy a kisebbeknek a nagyobbakra kell hallgatni,
azok irányításának alá kell magukat rendelni, amikor történetesen nincsenek közöttük
a szülők.

12. Sőt: abban is biztos voltam, hogy Turulának is, előbb utóbb elege lesz az anyja
következetlenségéből, a feléje csak alkalmanként megmutatkozó gyöngédségéből,
illetve az anya egoista permanens magára-figyeléséből, és vissza fog kívánkozni
ahhoz a szülőhöz, amelyről tudja, hogy mindig figyelemmel követi, hogy mi van vele,
tehát éberen figyel reá, még akkor is, ha mással, vagy másokkal – a két nagyobb
testvérével – foglalkozik. Mivel Réka két éves volt amikor elköltőztek, róla
tudhattam, hogy nincs ahonnan és amiért értékelni tudná a nem érzelgős, de annál
biztonságosabb következetességemet, az alkalomszerűen nagyobb kitörésekkel és
érzékelhetőbb megnyilvánulási formákkal jövő és ilyenkor bizony jobban eső, anyai
ölelgetéseknél simogatásoknál és a női gyengédségnél kevésbé kellemes, de a hosszú
távú következményeiben annál hasznosabbnak bizonyuló apai igényességemet.
Hogy Turulával kapcsolatosan jól számítottam, talán az is bizonyítja, hogy ma már
ő is velünk van törvényesen és nem csak, hogy meg van elégedve a sorsával, de a
világért nem menne az anyjukhoz vissza. Szegény Réka még nem tudja, hogy hova
tegye magát – Hiszen Turula sem tudta az ő korában, pedig ő azelőtt végig ott volt
velem is, éppen úgy mint az édesanyjával. – de már megkérdezi időnként, hogy miért
éppen őt hagytam az anyjánál. – - Úgy vélem, hogy a jelenlegi családi helyzetünkről,
illetve az Emővel közös gyermekeinkkel való viszonyunk jellegéről - a jelen téma
szempontjából – elég információt adtam, de még tegyük gyorsan azt is hozza, hogy a
jelenben újból négy gyermekes a családom, hiszen három hete, hogy az új és
remélhetőleg immár végleges élettársamtól – Az igazi lelki társamtól - megszületett
Ividő kislányom, és nem csak én, de a lányok is nagyon boldogak és sors-elégedettek
ebben az újból négy gyermekesre kiegészült családi körben. - Szegény Réka, akit az
anyja még a nyár elején egyedül hagyott a dédnagyanyjával (Emő nagyanjával), még
nem láthatta Ividőt és nekem igen nagy felelősség jutott ezzel ismét osztályrészemül,
hogy ezt a helyzetet úgy kezeljem, hogy ne érezze általam is elhanyagolva, és a
családból kirekesztve magát. – Ezt valahogy megoldom majd, de ennél sokkal
nehezebb – belső és spirituális, tehát nem gyakorlati, ami viszont nem azt jelenti, hogy
könnyebb, sőt! – feladatot kell megoldanom:
Fel kell oldanom és meg kell haladnom, azt a karmikus, anyagi szűkösségtől való
félelmet, amit tényleg nem magam miatt érzek, hanem a gyermekek miatt. És nem
azért, mert, attól kellene félnem, hogy a gyermekeket a felelőtlen édesanyjuk
valamilyen érzelmi ás értelmi – felelősségtudati egyensúly kibillenés miatt vissza
akarná szerezni esetleg. Ilyesmire nem is lehet és nem is kell gondolni, mert ha valami

13. biztos van a jelenlegi életemben az nem más, mint, hogy lányok úgy sem mennének
az anyjukhoz és, ha valamilyen abszurd sorshelyzet következtében, egy könyörtelen
hivatal, vagy több hivatal el is venné tőlem és oda is adná az anyjuknak, egészen
biztos, hogy ők néhány nap múlva, együtt, vagy külön – külön, de haza szöknének. És
az még biztosabb, hogy én nem küldeném vissza őket. – Nem ebből ered a
szorongásom tehát.
Hanem abból a szűkös anyagi helyzetből, ami azt követően alakult ki, hogy Emő
megtudta azt, hogy a Turulának a hozzám való ítélésével a bírónő megállapított az ő
számára (Ez is furcsa egyébként. Ti., hogy a nálam levő gyermekek száma kettővel
növekedett az Emőnél maradt egyetlen gyermek számához képest, és mégis csak a
frissen „átítélt” Turula gondozására ítélt meg a bíróság gyermektartási kötelezettséget
az anya számára...), egy gyermekgondozási díjat, ami kiváltotta az Emő intenzív
ellenállását és ellenérzéseit, és aminek az áttételes hatásaképpen, az én
horoszkóprendeléseim nagyon fokozatosan, de egyre inkább megcsappantak. Sőt: az
utóbbi egy hónapban nem érkezett már egyetlen új rendelőtől való levelem sem, annak
ellenére, hogy az elektonikus levelező-ládámba, egyre másra érkeznek az újabb
olvasói bejegyzésekről (regisztrációkról) szóló automatikus értesítések.
Kezdő asztrológusoknak ez a helyzet bizonyára problémát jelenthet, de mivel
nekem nincs a gazdasági javak megszerzésének és felhasználása életkörét
megtestesítő, II. horoszkópházamban sem bolygó sem más asztrológiai jel, de még a
VI. házamban is „csak” a Bak - Sárkányfejem áll, a X. Házam meg teljesen üres,
számomra teljesen világos, hogy nem a munkám minősége okolható az anyagi
krízisért, nem a rossz munkám miatt állt be a családi erőtérbe ez az életenergia-válság.
Asztrológiához nem értő személyek számára, jobban mondva: az erkölcsi
elköteleződéstől való titkos szorongásaik miatt az asztrológiai feltárásoktól ódzkodó,
és ezért az asztrológia érvénytelenségét bizonyítgató misztikusok számára, mint
amilyen pl. a Nagy Puli Attila nevű volt besúgóm is, meg egyenesen kárörvendésre
való okként jelent az meg az a primitív gondolat, hogy az asztrológus nem tudta
megjósolni azt, hogy krízisbe fog kerülni és így nem tudta a krízist kikerülni,
következésképpen ez azt bizonyítja, hogy Kozma Szilárd nem tud jósolni, tehát
sarlatán. Az már mellékes körülmény a számára, hogy én mindig is elítéltem a jóslást,
mint olyat, aminek semmiféle reális (asztrológiai!) alapja nincs, nem, hogy bárkinek is
jósoltam volna. - És már csak azért is felfújja az esetet és örvend, ha engem szorult
helyzetben vél látni, mert ez felmenti őt az alól a vádam alól, hogy misztikus

14. zagyvaságokra alapozza az alantas politikai támadásait Tőkés László, valamint Orbán
Viktor és a Fidesz ellen: „Na úgy-e mondtam, hogy az asztrológia, illetve a sorsképlet
érvénytelen?
- Dehogyis érvénytelen! Az asztrológiában a természetes – a fejlődést szolgáló -
anyagi bőség ősereje, a bolygók közül első sorban a Holdhoz kötődik (Persze, csak az
anyaság és a gyermekek által képviselt princípiumok és konkrét sorstényezők mellett
és után!) és amikor a 2., vagy a 6. házakban nem található asztrológiai szimbólum,
akkor első sorban a Hold pozícióját és fényszögeit kell nézni, természetesen a Jupiter
és a Vénusz „állapota” mellett. Nos, az „én Holdam” a Kosban és a 9 házban,
egyenesen hat darab negatív fényszöget kap. És ráadásul nem csak, hogy negyed
szembenállásban található, az imént említett, ugyancsak negatív Vénusszal, de negatív
fényszöget alkot még a Nappal, a Merkúrral, és a Plútóval is, azon kívül, hogy éppen a
3 (közvetlen valóságtapasztalás) házban álló Lilith- negatív Mars párossal is
meredeken szemben áll!
Normális tehát, hogy velem-születetten, gyermekekhez kapcsolt anyagi gondoktól
való rejtett szorongásaim kell, hogy legyenek és nem csak a bolygók és a Lilith fent
leírt pozíciói és fényszögei utalnak erre. A családi karmám gyakorlati oldalát jelző
szellemi krónikából is úgy tudom, hogy az anyám az úri neveléséből adódóan utálta a
gyakorlati, földi nehézségeket, annyira, hogy a nagyon is beszédes „Nyafi” volt
diákkorában a beceneve. És ha ehhez hozzá adjuk a vallomását, miszerint ő nem is
akart férjhez menni egyáltalán, hát még gyermeket szülni, akkor mindjárt világos lesz
az, hogy miért is került a teljesen negatív Holdam a metafizikai megismerések
életkörében és miért áll ez a Hold (Anyaság, gyermekek, anyagi javak, és így végső
soron: pénz) szemben a férfiassághoz való viszonyulást is jelentő, negatív Marssal
együtt a Mérleg-Lilithemmel? Szóval, nálam az egzisztenciális félelmek normális
körülmények között már a Medárda megszületésekor el kellett volna kezdődjenek, de
úgy látszik odáig még el hatott az Eltában elsajátított spirituális Hurrá-optimizmusom.
Az első hosszasabb és mélyebb anyagi krízisünk nem is jelent meg, csak az Enikő
halálának az ötödik hónapjában, amiről a Táltos Bolond c. regényem végén is írok, de
az elmúlt miután haza jöttem Bősárkányból. És amiatt, hogy nem tartott sokáig és meg
is szűnt, már ahogy haza felé kezdtem készülődni, mostanig meg voltam győződve
arról, hogy annak a krízisnek csak azért kellett bekövetkeznie, hogy engem haza
irányítson. Illetve nyilván azért, mert Emő korábban haza jött mint én azzal a tudattal,
hogy újabb magzat fogant meg a méhében, és ő már akkor is rettegett és kétségbe volt
esve attól, hogy mit fog szólni az anyja, ha megtudja, hogy ő újból „terhes”?

15. –Akkor nyilvánvaló volt a számomra, az, hogy ő idézte be azt, hogy teljesen
elfogyott a pénzünk, azzal, hogy a mágikus erejű anyai képzeletében erősen és
hónapokig ellenkezett a gyermek-áldás gondolatával szemben, és ezzel el is hárította –
hajtotta a családból az anyagi áldást. Az is logikus volt akkor viszont, hogy időközben
elvetélt, de amikor haza jöttem, nem sokára megfogant Etelka, és azzal szemben már
nem ellenkezhetett annyira sokáig, hiszen a kezdeti ellenállása annyira intenzív volt,
hogy előbb ő esett hanyatt a lakásban és bele verte a kisagyát a folyosói keret-
oszlopba, majd az akkor három éves Medárda vágta úgy a puha fejét a fürdőszobai
csempepadlóba az orrom előtt, hogy a szívem majdnem ketté hasadt ijedtemben. És
ezért a kislány egyenesen be jött hozzám a fürdő szobába és az orrom alatt vágódott
el, mint a fatuskó, hogy ijedtemben kénytelen legyek a dolog kauzális okát keresni, ne
térjek könnyen napi rendre az eset felett. Ezért tehát, én akkor nagyon, de nagyon –
Bevallom őszintén: tudatosan Emőnek az Isteni áldás-hárító tudattalanja fenekéig
hatva! - meg szidtam Emőt, olyannyira, hogy azt képzeltem, most már aztán végleg
abba hagyja az ellenkezést. De a Sárkánynak hét feje van, és három héttel később,
Emő a Zetelaki tó partján még egy agyhártya-vírust hordozó kullancsot is kénytelen
volt kiszedni a karjából, annak jeléül, hogy még mindig ellenkezik, holott már a
pocakja is el kezdett dudorodni. Hát ettől végre meg ijedt és abba hagyta a magzat és a
sors (Az isten!) támadását, főként, hogy azt mondtam neki, hogy amennyiben neki
nem is lesz baja, attól a magzat még születhet agyhártya gyulladást okozó vírusokkal
a kisfejében. –Persze, hogy akkor én ezzel, a második élve maradó gyermekünk
megszületése ellen való ellenkezés feladásával magyaráztam azt, hogy attól kezdve
bőségesen volt pénzünk, mindaddig, amíg Etelka megszületett.
Etelka születését követően viszont, az addig teljesen és végig makkegészséges
Medárda, kezdett egyre másra hirtelen és nagyon belázasodni, jelezvén, hogy az
édesanyja lelkében és fejében fergeteges lefojtott viharok, sőt: háborúk tombolnak.
Ennek ellenére, a következő nyáron is, ki mentünk még újból Istvánékkal és
Mareszékkal a Zetelaki tóhoz, de miután ők haza jöttek, kissé lehűlt az idő, és
egyrészt a kicsi Etelka nyöszörgött és sírt végig, mert nem bírta elviselni, hogy fúj a
szél, illetve, hogy az anyja nem ül mindig mellette a sátorban, másrészt, az akkor négy
éves Medárda oda somfordált az anyja mellé, aki éppen egy karate formagyakorlat
elvégzésbe mélyedt belé és nem véve észre a hirtelenül közvetlen mellette termő
kislányt úgy fejbe rúgta azt, hogy menten kiterült. Na, mondtam, ez a nyaralás így
nem fog semmi jót sem szülni, meg kértem szépen, hogy nyugodjon le, addig
foglalkozom én a gyermekekkel, majd amikor úgy érezte, hogy megtalálta a lelki

16. békéjét, fel tettem gyermekestől az első buszra, amely haza hozta őt a két gyermekkel.
Én még kint maradtam ott néhány napig, ha már sátrastól és gyermekrongyostól,
ágyneműstől oda kihurcolkodtunk, hiszen nem tudtunk volna két gyermekkel és annyi
cuccal mindketten haza jönni, meg kellett várni a hét végét, amikor az édesapja
autóval utánam tud jönni.
És az anyagi helyzetünk, így hullámzott tovább és tovább, a következő nyáron is, a
Turula foganása előtti hetekig, amely foganást annyira ellenzett Emőnek az anyja által
immár nagyon keményen megfenyegetett lelke (Most már aztán elég legyen!), hogy
most Etelkának a lázát ugrasztotta fel hirtelen annyira, hogy mentőt kellett hívnom és
bevinnem a sürgősségre.
Ekkor megijedt és megadta magát a sorsának és Turula nyomban meg is fogant.
Ettől kezdve, mintegy varázsütésre az anyagi gondjaink is megenyhültek, miközben a
két nagyobb (De akkor még kicsi leány) majdhogynem egyszerre lett beteg Emőnek
az anyjával való találkozásait követő második – harmadik napon menetrendszerűen.
Ez viszont, most már egy az egyben figyelmeztetett is, hogy Emőnél már megint baj
van az emeleten, rá kell szólni, hogy hagyja abba a sors- és gyermektámadásait.
Turula születése előtt egy hónappal, annyira ki verte a biztosítékot az óvodai vírusok
ellen, amelyeket állítólag Medárda haza hoz magával az óvodából (És ez abszurd
hisztériáját annak ellenére verte ki nekem, hogy az én ellenkezésem ellenére, ő íratta
be korábban Medárdát az óvodába!), hogy megijedvén attól, hogy az agressziójával
tönkre teszi a jövendő gyermeket, néhányszor arcon kellett ütnöm, hogy térjen
magához és csendesedjen le. Magához is tért, és teljesen le is csendesedett végleg és
az ambícióit át tette a szabad szülésére. Ezt viszont szó szerint annyira jól
„megcsinálta”, hogy engem csak akkor költött fel álmomból, amikor a baba már jött
lefelé a hüvelyében. Nekem csak annyi dolgot hagyott, hogy fogjam ki a babát, majd
azzal a kezemben, őt hanyatt fektetve az ágyamon, tegyem a babát az ő mellére. Meg
persze, a köldökzsinór elvágást, meg a szülés utáni takarítást, másnapi mosást.
Turula születése után viszont, legalább is a korábbi állapotokhoz képest, egyenesen
el kezdtünk prosperálni. – Mindezt azért írom le, mert amíg Emő el nem hagyott, és
ezt követően nem kezdett el velem szemben ellenségesen viselkedni, illetve reánk az ő
ellenségeiként gondolni, én soha nem kellett féljek attól, hogy valaha is teljesen
leszegényedhetünk, hiszen minden jel arra mutatott és a gyakorlati következmények is
mindig ezt jelezték, hogy mindössze arról van szó, hogy az anyai tudattalanját mikor
képes lenyugtatni és a gyermekáldás képzetével - ami egyre világosabb volt a jelek és
a tények logikájában, hogy az anyagi áldással egy forrásból ered! –, majd a család

17. képzetével szemben nem ellenkezni. Ezt a kérdést viszont már egyenesen a sors
oldotta meg, mert időközben és az anyja ide vonatkozó ijesztgetései folytán
elveszítette azt a belső önszabályozó képességét, amit a kapcsolatunk elején még
tudott működtetni, és amely szerint a metafizikai ismeretekkel és a megfelelő
spirituális tudattal rendelkező nők, akkor fogannak meg, amikor ők éppen akarnak.
(Úgy, ahogy Medárda foganását pl. már „megengedtük”, ha én azt nem is akartam
kimondottan, csak nem bántam már, ha megfogan és el is kezdtem viccelni vele. És
úgy ahogy az Ividő foganását is akartuk már Violával az egy éves, bocsánat: 11
hónapos rendszeres szexuális kapcsolat után.)
A sors tehát úgy oldotta meg ezt, hogy amikor Turula egy éves lett, én vettem egy
számítógépet Emőnek, amibe internet vonalat is szereltünk, és el mentem Sopronba
előadásokat tartani és horoszkópkészítéssel a három gyermekes családnak pénzt
keresni, Emőt mindennap meglátogatta az édesanyja és teljesen át vette a feleségem
életképzelete és akarata fölött az irányítást. Megdumálta tehát a lányát, hogy az
mellettem nem lehet igazából boldog, és mindjárt elmúlik a szépsége és még meg sem
ismerte a boldogságot, hagyja azt a butaságot, hogy velem szemben őszintének kell
lennie, szerezze meg a kitűzött terminusnál hamarabb az asztrológusi diplomáját és
váljék tőlem önálló asztrológussá. Szövetkezzen vele, ő szerez majd neki rendelőket,
az a lényeg hogy Emő tegye magát tőlem minél függetlenebbé és azt követően
boldoggá. A szerencsétlen Emő bele is ment a játékba, titokban az anyjától kapott
sürgősségi vizsga-pénzt elküldte az asztrológiai iskolába, és le is vizsgázott, majd
kapcsolatot teremtett Solykával az első internetes romantikus szerelmével, aki egy
pesti bulvár-portált működtetett.
Ettől a férjcsalással kevert, romantikus élménytől persze, megzavarodott és rögtön
meg is fogant a méhébe még egy magzat. Persze, ezt nem vette észre, de legalább is
nem tudtuk meg egész nyáron, és miután az anyjával való boldogság-üzérkedéseit
bevallotta boldogan is éltünk néhány hétig, vagyis addig amíg gyanús nem lett
számára az, hogy nem jött meg a menstruációja két hónapja és a foganási tesztet
elvégeztük. Ekkor szinte be állt a pánik, de én nem tudtam, hogy az egész lelki
zavarának - aminek a foganás volt köszönhető... -, a hátterében nem csak az anyja
áskálódása áll, hanem a Solyka iránt érzett romantikus vágyódás is, és csak annyit
mondtam, hogy amennyiben nem akarja azt, hogy agykárosult, púpos, vagy béna
gyermeket szüljön – hiszen csak arról a szemmel látható energiaveszteségről tudtam,
amiben az anyja „kezelései” után itthon találtam és aminek a következményétől: a
teljes energetikai lerobbanásból, a nyár végére valahogy kiszedtem – akkor most

18. nagyon szedje össze magát, mert nincs kedvem tolószékben taszigálni egy
szellemileg, vagy akár testileg is soha fel nem nőni képes gyermeket, csak azért, mert
ő engedett a hülye anyja dumájának és hagyta magát teljesen megzavarni.
Emő, láthatóan össze is szedte magát, amennyire össze szedhette a nagy szerelmi
titokkal és a velem szembeni hazugsággal a szívében, és Ennek megfelelően, Réka
meg is született, a természetben és az otthon könnyen született nővérei után, szégyen
szemre, tizenhárom órás otthoni vajúdás után, fent a Nagy Laji dombján álló megyei
korházban, annak rendje és módja szerint: a nyaka köré tekeredett köldökzsinórral!
Csak ősszel, egy véletlenül köztem és Solyka között lezajló internetes incidens
következtében jöhettem rá, hogy ha testileg nem is, de a foganási és a várandósági
időszakban, lelkileg meg voltam a feleségem által csalva. Mindegy, mondtam, a
szarvaimtól még be tudok menni a lakásba, fontos, hogy a gyermekek mind
egészségesek. És az Emő mágikus erejű, újabb gyermekáldástól már érthetően irtózó
tudattalanját se erőltessük tovább: fel tetettünk tehát egy spirált a méhszájába a Réka
születése után hat hónappal.
És a dolgok ily módon el lévén rendezve, és Emő metafizikai maga- figyelésében
némely tapasztalatot nyerve, a Réka születését követően, nem volt nálunk, az első
elválás utáni visszatérésüket megelőző, cukorkázás miatti Réka és Turula bőrkiütését,
valamint a Turula szamárköhögését kivéve emlékezetes betegség, vagy emlékezetes
anyagi gond. Még akkor sem, amikor először, majd másodikszor is szétrobbantotta
Emő a családot. Sőt, miután vissza költőztek, vettem meg a második, sokkal jobban
megkímélt, még egészen új kinézésű és még abszolút jól futó fehér Ladámat. De még
azután sem lett semmi anyagi gond, hogy másodszor is elhagyott. Sőt: négy hónappal,
a végső családelhagyás után, tehát azt követően, hogy már nem volt itt Emő anyagi
bőség-elhajtónak, illetve rendelés-elhatónak, annyi pénzem volt, hogy miután Violát
megismertem, megkértem, hogy jöjjön vissza és „gyermekvigyázzkodjon”
(nevelőnősködjön, bébi-szitterkedjen) nálunk két három hónapig annak érdekében,
hogy tudjak a sok rendelésnek eleget tenni. És csakugyan az első három hónapját ki is
fizettem (15O euro, az itt tartózkodási költségein kívül.), majd megegyeztünk abban,
hogy ettől kezdve már szabályos élettársak leszünk. De már nem is lett azt követően
több, amiből fizetni még pluszban neki vagy bárkinek is, 15O eurókat havonta.
És most itt ülök, a nyárutói verőfénytől védő barakk előtt a tavak partján, háttal a
Hargitának és nézem a Csíksomlyó hegyét a tévéből is közismert „szent” nyereggel,
ami éppen csupasz, és szeretném a tudattalanomat kifordítani annak az érdekében,

19. hogy megbizonyosodjak: tényleg az én, gyermekeim jövője és családi biztonsága
miatti aggódó, rejtett egzisztenciális félelmem volt az oka a nyári anyagi krízisünknek,
vagy inkább a nálam sokkal nagyobb mágikus erővel bíró, volt - feleségeimnek az
ugyancsak ide vonatkozó és sokkal nyíltabb és élénkebb karmikus (tehát: negatív)
képzeleti tevékenysége hajtja-e el a család felől azokat a normális számú rendeléseket
(Azért írtam többes számban a feleséget, mert az Ividő születése után, eldöntöttük
Violával hogy össze házasodunk.), amelyek logikusan és gyakorlatilag be kellett
volna érkezzenek folyamatosan. (Már csak abból kifolyólag is, hogy mindenki, aki
olvassa vagy látja, dicséri honlapjaimat, illetve a rajtuk található anyagok minőségét.).
Nem tudom tehát eldönteni egyelőre, hogy a nyilván, engem is tükröző, mindenkori
„asszonyaim” ősbizalom-hiányból eredő egzisztenciális hitetlensége, vagy éppen az
én, mindeddig mélyen rejtett gyermekek miatti egzisztenciális félelmem, ami ott kell
legyen a tudattalan képzeletvilágomban a horoszkópom tanúsága szerint?
Mivel asztrológusként sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a sors-vizsgált
személy a gyermekeinek a féltésére hivatkozva, még önmaga előtt is, vált a múlt
rendszerben besúgóvá, vagyis erkölcsi halottá. Vagy, szintén a gyermekekre
hivatkozva, féltékenykedett azoknak az anyjára, vagy nőként a gyermekei apjára és
követett el azzal szemben erkölcsi vétségeket, vagy követett el más féle, a karmája
jellege szerinti, erkölcsi, vagy sorsrontó hibákat. Hát én is, alapos vizsgálatnak
vetettem alá magamat ebből a szemszögből, de egészen biztos vagyok abban, hogy
amennyiben tényleg annyira súlyosan (gazdasági sorsrontóan) létezik bennem ez az
egzisztencia-féltés, az semmiképpen nem a magam féltése miatt van, mivel én
úgymond, már a túlvilágra is fel vagyok készülve. Nincs amiért a magam-féltését a
gyermekekre fogjam tehát, mert rég óta nem féltem magam és ha féltem is, azt is csak
miattuk, hogy tudjam becsülettel felnevelni őket. Ha félek tehát a gazdasági
leépüléstől, az csakis amiatt van, hogy nagyon súlyosnak érzem azt az
életfeladatomat, hogy a tudatosan családromboló anyától származó, de annak az
erkölcsi csapongásaitól megmentett, általam gondozott és nevelt, tehát nálam fejlődő
gyermekeimet úgy vigyem el a felnőtt kor küszöbéig, hogy ne ismételjék meg sem az
anyjuk felelőtlenkedéseit, sem az én párkapcsolati zavar miatti, lelki egyensúly-
vesztéseimet (Mérleg – karma), és ha lehet, tragikus tapasztalatok nélkül sikerüljön
nekik a megváltódási képességeiket megszerezni. És lehetőleg nem az én koromban,
hanem sokkal, de sokkal hamarabb, fiatalabban.
-------------------------------------------------------------

20. Az engem örökérvényűnek szánt, misztikus sorozat-írásaiban rágalmazó, magát
székely anarchista prófétának nevező, volt besúgómban: Nagy Attila Puliban,
megtaláltam hát, az egzisztenciális félelmeim legfőbb külső megtestesítőjét. A Kökös
község egyik omladozó falú házában (Tulajdonképpen az illető személy agykárosult
felesége által örökölt házban) éldegél ez a magát szerencsétlenné tett és maga mellé
engem le rántani szándékozó gazember, felesége betegnyugdíjából. De ennek ellenére,
az internetes tevékenysége által rengeteg magyar közéleti személyiséget rágalmaz
még rajtam kívül, az állítólagos „hiba-leleplező és nemzetépítő jellegű” kritikai
cikkeivel. Ez, a hívek által elhajtott – azoknak a papjukról gondoskodó önzetlen
jóságával visszaélő - hajdani Unitárius kispap, mostanában Nagy Puli Atilla nevű
anarchista prófétaként tette ismertté magát a sötét misztikát kedvelő, magyar nyelvű
internetező kibicek körében, úgy, hogy kinevezte magát a székelységi közvélemény
önjelölt képviselője. Mivel viszont, az én potenciális horoszkóp-rendelőim, csakis az
interneten értesülhetnek arról, hogy létezem, illetve ott értesülhetnek a munkám
jellegéről és minőségéről, az ismerőseim több rendbéli, ide vonatkozó figyelmeztetése
után, kénytelen voltam a revolveres volt-papnak, Nagy Puli Attilának az internetes
tevékenységét és az ott, többek között ellenem is, kjifejtett rágalmazó “írástudói”
tevekenységének a köz-ártalmas jellegét kielemezni, két alkalommal írtam hozza
megszólító levelet. Íme az első:
Kedves, volt-besúgóm, magát újabban valamiért Pulinak neveztető Nagy Attila!
Nem szoktam a hozzád hasonló sötét figuráknak válaszolni, de a te, kizárólag az
általad kieszelt, velem kapcsolatos hazudozásaidon álló – És semmiféle más tárgy
valóságon nem álló! – ellenem irányuló internetes rágalmazásaid, éppen abból a
tájékozatlanságból fakadnak, mint más, volt szekus besúgóké. Ti., hogy nálam jóval
fiatalabb vagy és amikor a kommunista diktatúra alatti időkben, a mai László Zita
színésznő társaságában, a te, Zitának több rendben is kifejtett kívánságodra,
találkozgattunk, a gyermekkoromról nem kérdeztél semmit, mivel erre nem voltak
kíváncsiak a tartó-tisztjeid (Ők csak a Kokosi fedőnév alatt írt jelentéseidre voltak
kíváncsiak, de nem osztották meg veled a többi besúgótól szerzett, velem kapcsolatos
értesüléseiket.). Ezért, a személyemmel kapcsolatos értesülésekben hiányosan
tájékozott maradtál. Én ötvennyolc éves vagyok ugyanis és nagyon csodálkozom
azon, hogy nálam sokkal fiatalabb férfiaknak, van fölösleges ideje és energiája arra,

21. hogy azt, a tiedhez hasonló, égbekiáltó hazudozások kieszelésével és e hazugságokon
alapuló, erkölcsi diverziónak szánt rágalmazások irkálgatásával töltse.
Szóval kedves volt-besúgóm, talán az úton-útfélen, a saját, vagy az álneveid alatt
végzett nevetségesen hitelrontásom és sarlatánozásom helyett, sokkal jobban tetted
volna, ha az újabb pénzkölcsönadás megtagadása utáni internetes bosszúállásodat nem
követed el velem szemben és vissza hozod a kilencvenes évek során több alkalommal
is kölcsönkért pénzeimet. És ha emígy, emberi módon, kibékültünk volna,
elmesélhettem volna neked, hogy annak ellenére, hogy én városi gyermekként nőttem
fel, miközben te falusi környezetben nevelkedtél - mégis veled ellentétben, akit
katolikus papi pályára szántak - a mostoha apám – áldott legyen érte, mert csak most,
hogy több gyermekes apa vagyok én is, tudom értékelni a tradicionális nevelési
módszerét! – már tíz éves koromban csináltatott számomra egy, az övénél kisebb
fejszét, be vitt a fásszínbe és megmutatta azt, hogy miként kell a fát úgy felvágni,
hogy ne ejtsek kárt magamban. (Hordani azelőtt is én hordtam a házba azt a tűzi fát,
amit ő vágott.) Egy évre rá, negyedik osztályosan, már itthon csíkban, én láttam el a
három szobás-konyhás ősi lakásunkat fával. Később, már az ő átlagon felülien nagy
fejszének a teljes birtokosaként már magam hasítottam fel a rönköket nyaranta, hogy a
favágógép elvághassa. (Később nem is tudtam annál kisebb fejszével fát vágni, ha
máshol erre szükség keletkezett.) Mivel a nevelőapám gáteres volt, kamasz koromban
már keményen rönköltem a Szentegyázasfalusi deszka-gyári rönktéren és
kásztázgattam az „anyagtéren” a vakációkban, rendes munkásként, segédmunkási
bérrel. Közben a kapálást is volt alkalmam gyakorolni évekig, a rendszeres disznó- és
tyúkpajta pucolás és udvartakarítás mellett. Végül, a fűrészgyári bakter mellett, aki
nappal falusi házakat épített, a kőművességnél kötöttem ki, hiszen a sorskörülmények
miatt, a Marosvásárhelyi Építészeti Szakközépiskolába felvételiztem és azt ki is
jártam. – Téglafal- és kéményrakásból, vakolásból mindig tízesem volt. A
hadseregben meg autóvezetés mellett, autószerelést is tanultam nyolc hónapon át,
majd a nevemre kapott öreg Bucegi-t javítottam, amivel hadgyakorlatokra szállítottam
a szakaszom légelhárító gépágyúit. A kétkezi fizikai munkát tehát már
gyermekkoromban keményen megkóstoltam – Nem úgy mint te! - és értek is,
majdnem minden fiatalkorunkban divatban levő, mesterséghez (A mészárosságot
kivéve...) és attól, hogy bármiféle tárgyi munkát kell végezzek, soha nem fáztam. És
erre tanítom és nevelem a lányaimat is!
Következésképpen én nem a munkától való kóros iszonyatom, illetve a
munkanélküli megélhetési lehetőség miatt választottam az asztrológusi szakmát és

22. hivatást – És aki nem hiszi, hogy csakugyan hivatásként és nem könnyű és laza pénz-
szerzési foglalkozásként, trükkös megélhetési csalásként gyakoroltam azt, kérem,
olvasson bele csak egyedül a Horoszkópházakról szóló tanulmányomba. – mint te a
naplopást, hanem azért, mert a magánéletem helyrehozása mellett, egy, az orvosok
által meg nem értett, át nem látott és diagnosztizálhatatlannak nyilvánított, több elemű
és több dimenziós, egyszerre fizikai és pszichikai betegségkomplexumból sikerül
nagyon hamar kikerülnöm e tudomány segítségével. És akkor azt mondtam, hogy ez
az a tudomány, amit egész korábbi életemben, a besúgói minőségedről mit sem
sejtően veled is beszélgetve, kerestem. Azt, hogy mennyire vagyok sarlatán, vagy
sem, nem egy, a többszörös pénztartozása miatt velem szemben (de egyébként is...)
lelkileg komplexállt és a második papi-hitét is, de a tárgyi valóságot is folytonosan
letagadó személy fogja megmondani, hanem azok, akik nem csak besúgási és soha
meg nem adandó pénzkérési szándékkal, vagyis hátsó gondolatokkal terhelten
kerestek meg, hanem akik tiszta szível és a szakértelmem iránti bizalommal fordultak
és fordulnak hozzám. Azok ugyanis, nem jutottak olyan közösségi kitaszítottságba és
megvetettségbe mint te, hanem sikerült a sors-kríziseikből kikeveredni és alkotó
módon és egészségesen tovább lépni, épen úgy mint nekem annak idején.
Ami az anyjuknak: Kozma Emőnek, a nálam levő gyermekeivel való, általad jól
megcsavart megveretési meséjét illeti, amivel ugyancsak hitelteleníteni igyekszel:
2O1O pünkösd vasárnapján, miután Emő két hónapon át rejtegette előlem és a
nálam levő testvéreik elől, a nála levő, két kisebbik testvért, végre a nyomukra
akadtam és a az édesanyjának a csíkszentgyörgyi háza udvarán meg is találtam a két
hónapja nem látott gyermekeimet. És így megláthatták a testvérek is egymást, és
miután a kapun belől levő kicsik valósággal koppanva neki rontottak a kapu-
kerítésének azon kitörő örömükben, hogy meghallották a hangunkat, lévén, hogy a
szégyenérzet még érvényben van a csíki székely falvakban, Emő és az anyja
kénytelenek voltak minket beengedni a kapun belül. Miután kijátszottuk magunkat,
elérkezett a búcsúzás ideje és a két kicsi gyermek (6 és 4 évesek) el kezdtek kérlelni,
hogy vigyem magunkkal őket. „Apuka én veletek akarok menni, vigyél magaddal.” –
közelítettek meg külön - külön és kérleltek halkan. Azt mondtam nekik, hogy csak
akkor vihetem magunkkal őket, ha az édesanyjuk elengedi.” Erre fel mindketten
kérlelni kezdték Emőt, aki az ő anyja házának a bejárata előtti kőlépcsőn ült, hogy
engedje el őket „apukával”, de ő nemet mondott. Erre fel a két nagyobb is – akik az én
fennhatóságom alá tartoztak törvény szerint – oda ment a lépcsőhöz és ők is el
kezdték kérlelni az anyjukat, hogy engedje el jönni a testvéreiket. Én az udvar másik

23. részében, háttal a jelenetnek pakoltam össze az autóm szerszámait, amellyel korábban
egy biciklit javítgattam. Medárda (a legnagyobb, akkor 12 éves) számon kérő hangot
ütve meg, azt mondta az anyjuknak, hogy: „- Miért vagy olyan kegyetlen, engedd el
őket velünk, nem elég, hogy két hónapja nem engedted meg, hogy találkozzunk és
velük legyünk?” Erre fel, a kicsik el kezdtek sírni. Medárda újból szólt: „- Hát nincs
szíved, nem látod, hogy sírnak.” Erre a kicsik jobban el kezdtek sírni és Etelka – akit
Emő korábban a leginkább elkényeztetett, de aki ennek ellenére és az anyja nagy
csodálkozására elsőnek jelentette ki, hogy velem marad, el kezdett kiabálni, hogy:
„Engedd el őket, nem látod, hogy sírnak!” Erre fel Emő azt mondta, hogy: - „Most
sírnak, de Ti mindjárt el mentek és akkor nem fognak sírni.” Amikor kimondta azt,
hogy ti mindjárt elmentek, Turula (A kisebbik középső, vagyis a nagyobbik kicsi.)
hangosan felzokogott. – Ekkor és erre fel, kezdte el Etelka (De kimondottan csak ő,
Medárda nem!) ütögetni a kis kezével az édesanyja fejét, de akkor kilépett az Emő
anyja a házból, azt hajtogatva, hogy ne cirkuszolyunk az ő háza előtt, mert meghallják
a szomszédok. Én is oda fordultam erre, hogy mi is történik, és fél szememmel láttam
még, hogy Etelka rá üt még kettőt Emő fejére, de azután már nem üthette tovább, mert
a Emő felállt. Én viszont nem álltam meg, hogy a volt anyósomnak meg ne mondjam,
hogy nem mi csináljuk a cirkuszt, hanem ti, akik elrejtettétek előlem és a testvéreik
elől a kicsiket.”
Hát ez volt az én a nagy anya-verésre való gyermek-buzdításom, amelyről Nagy
Puli szóról szóra ezt olvashatta annak idején a www.asztrologosz.com c. portálon, de
ő ezt már teljesen másként, vagyis ellenkező értelműre átköltve adta elő.
Mint ahogy merő hazugság az is, hogy László Zita, engem az eljegyzésünk napján
(sicc!) elhagyott volna, hiszen három évig jártunk még, ugymond jegyben az eljegyzés
után, és három év múlva, amiatt váltunk szét lassan – lassan, mert én időközben
magamhoz vettem a Zalárd nevű fiamat, akit a nagyszüleire hagyott az első
feleségem, és ettől kezdve, nem csak lelkileg nem lehettem teljesen a Zitáé, ahogyan
azt egy romatikus lelkű, fiatal lány elvárja, hanem Székeludvarhelyre sem utazhattam
olyan gyakran mint azelőtt. És akkor is csak a fiam társaságában. És így tovább...,
rágalomról rágalomra, fölényes és nyegle lekezeléstől még lenézőbb becsmérlésekig,
ennyi – vagyis SEMMI! - a valóság-alapja minden egyes sztorinak, amiket ez a dús
fantáziával megáldott, és a saját kútfejéből Nietzche féle felsőbbrendűségi őrületben
szenvedő, és ez őrült kútfejéből antikrisztusi eszméket böfögő, állítólag: székely(?) a-
marhista eszed, rólam az interneten kiokádott.
III.

24. Nagy Attila Puli, nem csak, hogy mindig nagyon vigyázott arra, hogy gyermeke
semmiképpen ne szülessen, de az internet különböző fórumain nyitott rovataiban és
blogjaiban található bemutatkozásai alapján, nyíltan és büszkén vallja magát a
felesége betegnyugdíján élősködő munkakerülőnek. – Az egyik ellenem intézett
gyalázkodásában ugyanis, azt is elkottyintotta, miközben a gazdasági
támadhatatlanságát bizonygatta, hogy az agykárosult felesége beteg- nyugdíjából él!
Ez a férfi elvégezte ugyan a katolikus teológiát, de papi felszentelése előtt ott hagyta,
majd az Unitárius teológiát is, és unitárius papként működött is három évet,
mindaddig, amíg a sorozatos részegeskedését és az ezzel járó kötelesség-mulasztást és
erkölcstelen viselkedését követően, az egyház, a hívek több rend báli jelentésére,
megszabadult tőle.
Ez, a magát vallásos anarchista prófétának nevező észlágyult, aki egy egész kis
filozófiát, de inkább: amolyan hippi ideológiát épített a munkakerülése és az
ingyenélése misztikus erkölcs-elméleti indoklására, ossza az észt az interneten Orbán
Viktornak és Tőkés Lászlónak arról, hogy mit is kellene tenniük a nemzetért: a merő
képzelgésen kívül: az égvilágán SEMMIT!
És ama zseniális megvilágosodását követően, hogy neki nem kell dolgozni, a Puli,
majd valamiért az jicahahmeir művésznevet is felvette.
Az általa anarchistának képzelt, de mindössze irracionálisan misztikus, zagyva
írásait meg lehet találni szerte a neten és bárki, aki ezekből csak hármat is elolvas,
azonnal képet alkothat magának Nagy Puli Attila épelméjűségéről, tehát:
szavahihetőségéről, a személyi tudata kottyant voltáról, de mindez nem lenne baj,
hanem az, hogy e beszámíthatatlanságával a mélységes gerinctelenség és erkölcsi
nihilizmus is együtt jár.
Ez az ember, aki velem a diktatúra idején ismerkedett meg, éppen a Turula
lányomnak az otthonunkban való megszületése reggelén (A baba, aki akkor éjszaka
született és a két nővérkéje, még aludt.) felállított hozzánk másnaposan egy, akkor
éppen kékre-zöldre vert vastag derekú, vastag nyakú és ugyancsak vastag hangú nővel
és ketten meg akartak győzni – főként az általam addig nem ismert nő volt
rámenősebb a meggyőzési törekvésekben ...- arról, hogy adjak az, akkor még csak
általam Attilaként és a barátomként ismert férfinek (Jóval később, az internetes
nyilvános bosszúállása megtétele után sok évvel később, derült csak ki, hogy a
barátomnak képzelt személy azért keresete és kérte ki a barátságomat, mert a

25. szekuritate által rám állított besúgó volt.), egy újabb olyan kölcsönt, amiről tudható
volt, hogy az előzőekhez hasonlóan, soha nem fog megadni, és amit a
szerencsétlenségemre meg tagadtam akkor tőle (Hiszen, ha lett volna is annyi pénzem
akkor, az a család növekedett szükségleteinek a fedezésére volt szükséges!).
Ezt a kölcsönadási elhárítást utólag, ő, a lehető leg aljasabb módon megbosszulta,
és különböző rólam kiagyalt sztoriknak az interneten való közlésével, el kezdte a
hiteltelenítésemet, a családom gazdasági tönkre tétele érdekében.
Miután többen is rá kérdeztek, hogy mi a helyzet ezekkel a Nagy Puli –
„beszámolókkal”, utána néztem , hogy ki lehet az illető, majd az írásokban közölt,
témán kívüli adatokat látva, teljesen világos lett számomra, hogy az illető, Balázs F.
Attilával egyetemben, aki szintén a papi eskületétel előtt hagyta ott a katolikus
teológiát, szintén szekuritate-s besúgó volt. És ez a gyanúm beigazolódott a 2O11
tavaszán, amikor is CNSAS központban a megfigyelti „Poetul” (A költő) fedőnéven
összeállított dossziémat tanulmányozhattam. Barázs F. Attilában volt annyi becsület,
hogy a tényt elismerte, Nagy Puli Attila viszont, mivel sokkal kisebb kaliberű besúgó
volt, mintsem, hogy másoknak a gyanúját is felkeltette volna, úgy képzeli, hogy az én
szavahihetőségemnek az ő újabb kiagyalt, lejárató morális mesék segítségével történő
hitelteleníts által, az ügyet megúszhatja. Ennek az érdekében elkezdett, szerte a neten
engem fitymálni, kigúnyolni és meggyalázni, tegezve hozzám intézve a szavait, le
„Szilárdkázni” és ebből a fenséges szakértői pozíciójából le sarlatánozni.
És ezt a sötét mocskolódást folytatja 2O11 tavasza óta, mikor a számtalan blogja
közül valamelyiken, mikor különböző más fórumokon álnevek alatt (Pl. az
www.erdely.ma.ro c. portálon, ahol a moderátor nem képes magát észre venni és a
különböző fedőnevek alatt megjelenő, átlátszó Puli-beszólásokat nyakló nélkül
beereszti, mondván, hogy ezek a fölényeskedő és nagyképű, áttetszően jellegzetes
Puli-féle gúnyolódások, a demokratikus ellenvéleményt szülők táborából érkeznek.
A 2OO4 április 13-ai, kölcsönkérő „baráti” látogatásuk kapcsán, Puli - Attila azt
állítja, hogy az a nő, akit akkor a feleségeként bemutatott, nem volt általa kékre –
zöldre verve, és, hogy én hazudok amikor azt állítom, hogy ők másnaposak voltak.
Mondjuk, ez rendben is lenne, holott, akkor meg hogy a csudában történhetett meg,
hogy éppen reggel 8 órakor fogyott el a pénzük és éppen Csíkszeredában, és éppen
miért volt nekik annyira fontos és sürgős az újabb vissza nem fizetendő pénz-
adományt kérni? (Mert állítólag anélkül nem tudtak - Gyergyószentmiklósra, vagy
Székeludvarhelyre, már nem emlékszem. - tovább utazni.) De ha nem voltak
másnaposak, vagy éppen fél-részegek, mint ahogy én akkor határozottan érzékeltem,

26. és ami a külsejükből is lerítt, akkor egyenesen tudatos vétek-számba megy, az a
kegyetlenül érzéketlen és otromba viselkedésük, ahogy tekintet nélkül arra, hogy a két
szobás lakásunk kis szobájában, mindössze néhány órára a szülés – születés élet-
drámája után, pihen és alszik a feleségem és az éppen frissen megszületett kislányunk:
Turula.
(A volt feleségem ugyanis semmiképpen nem akarta ezt a harmadik kislányunkat
sem korházban megszülni, és amikor azt érezte, hogy szülnie kell – korábban már
három alkalommal is szült - addig várt, amíg nem érezte, hogy a baba ereszkedik ki a
szülőcsatornán, és csak ekkor ébresztett fel engem az álmomból, hogy éppen csak
annyi időm volt, miután talpra ugrottam, hogy alája dughattam a tenyerem és
kifoghattam a belőle csendesen kisikló kislányt.)
Amennyiben nem voltak valamilyen alkoholos italtól, illetve a másnaposságtól
elkábulva és a nappali éber tudatuknál voltak mindketten, akkor emberileg
elfogadhatatlan az a könyörtelen rámenősség, ahogyan akkor engem kezelésbe vettek
– főként az addig általam ismeretlen, zöld- és kék monoklis asszony – abból a célból,
hogy adjak nekik kölcsön pénzt, és ezt hajtogatták és nyíltan hitetlenkedtek, akkor
amikor azt mondtam, hogy jelenleg nincs semmi pénz a háznál.
Nem emlékszem ugyan, hogy volt-e pénzünk, vagy sem, de akkor is, ha lett volna,
nekik tekintettel kellett volna lenni arra, hogy egy újszülött körüli adminisztrációs
ügyintézés pénzkiadással jár egyrészt, és másrészt ilyenkor a szülők sem tudnak
néhány napig pénzkeresettel foglalkozni. És az, gondolom, nem tartozik most ehhez a
témához, hogy miért kellett nekünk otthon szülni. – Ezt csak azért írom, mert
megszoktam már, hogy a Nagy Attila kórusvezető ide vonatkozó hangütésére, az
asztrológiával szemben rossz indulattal, illetve a spiritualitással szemben babonás
idegenkedéssel viselkedő székelyföldi emberek, ilyenkor ezzel szoktak támadni,
ahelyett, hogy az aktuális téma lényegére figyelnének. - Hanem az, hogy ilyen un.
szakrális körülmények között nekem éppen nem arra volt arra szükségem, hogy arra
figyeljek, és attól szorongjak, hogy ezek a rámenős személyek – főként az asszony...-
mennyiben zavarják meg Turulát és Emőt. Arra nem térek ki, hogy az addig
barátomnak képzelt Nagy Attila és a vaskos felesége, a rámanős hangoskodásukkal a
család szülés utáni idillikus nyugalmát mennyiben bontják meg. Illetve arra, hogy
időm és energiám sem volt akkor arra, hogy el kezdjek azon gondolkozni, hogy vajon
az otthon levő családi pénzből tudok-e nekik ilyen körülmények között, egy újabb,
soha viszont nem látandó pénzt adni, úgy, hogy mindenre maradjon?

27. Mondom: amennyiben nem voltak sem reggeli szíverősítő pálinkától kapatosak,
sem kialvatlanul és másnaposan kábultak, még nagyobb a vétkük az akkori rámenős
és kíméletlen, sőt: egyenesen könyörtelen - Nem, hogy megértés és elemi empátia
nélküli - követelőzésük miatt!
Arról, hogy az elutasítás miatti, sötét bosszú-vágyában, utólag mit követett el velem
szemben ez a sötét lelkű Júdás, most ne essék szó. Hanem csak arról, hogy Puli azt
állítja, hogy a igazságtalanul vádolom a feleségét alkohol fogyasztással, mert agy-
károsult lévén, neki nem is szabad alkoholt innia. Rendben kérdem én, de mikortól
nem kezdve nem volt szabad innia? Illetve, mikortól kezdve kezdte ezt a tiltást
komolyan venni és betartani? És ha tudták, hogy nem szabad a feleségének alkoholt
innia, miért mentek el egy olyan csíkszeredai családi buliba és miért költötték el az
utazási pénzüket alkoholra éppen ott, ahol tudvalevő volt, hogy a háziak és a
vendégeik alkoholt isznak?
- És, ha így történt, miért álltak ezért rajtam bosszút?
Illetve, miért hazudja most azt Puli Attila, hogy miközben én kimentem a
konyhába, vagy a vécére, vagy hova, állítólag be ment hozzuk a néhány órája még
szülő feleségem, akinek akkor még logikus módon, az adott körülmények között
(hiszen, nem korházi szüléseknél a placenta három – négy órával később válik le.)
még bőven véreznie is kellett volna, és ebben a szülés utáni állapotában, éppen azzal a
rólam való állítólagos árulkodással lepte meg és vette a bizalmába Pulit, hogy smafu
az egész asztrológiám és a metafizikai tanulmányaim egytől egyig nagy álnokságok,
mert én, amennyiben nem szednék altatót, nem tudnék még csak aludni sem.
Vajon miért épít erre a képtelenségre – Ti, hogy az alig szült feleségem ott hagyta
volna a francba a kis Turulát és kilesvén, hogy én éppen mikor nem vagyok a
szobában, és kihasználván ezt a „megfelelő” alkalmat, neki fogott Pulinak rólam
árulkodni ...? Mert hiszen egyéb dolga sem volt szülés után, csak a zajt keltő, és őt
nyilván zavaró Pulikát velem szemben a bizalmába fogadni! (- Jaj Istenem, hogy ez a
besúgáson edződött magyar gonoszság még mire nem képes! - Egy egész „spirituális
vezetői álnokságot leleplező” erkölcsi rágalom-elméletet kieszelni úgy, hogy az alapja
a fizikai – tárgyi valóságban egyenesen lehetetlen! Főként, hogy én soha sehol nem
hirdettem magam spirituális vezetőnek, sem mesternek, sem gurunak, de még
anarchista prófétának sem úgy mint ő saját magát, hanem mindig csak egyszerű
asztrológusnak! Mi haszna lehet ennek az antikrisztusi nihilistának ebből a rólam
szóló halomba hordott mocsokból, a sötét bosszúálláson kívül?

28. Ő azt állítja – Hogy oda ne rohanjak! - , hogy annak az érdekében írja rólam
mindezt, hogy megvédje tőlem, illetve a sarlatáni praktikáimtól az ártatlan és óvatlan
magyar embereket, akikért ugyebár, ő prófétasága aggódik, és vérzik értük az ő,
volt-besúgói szíve... – Ó, hogy Pulinak ez, a „népét” éppen tőlem féltő aggodalma
mennyire megható!
_Azon kivül, hogy másoknak sokkal többel tartozik, van a Puli féle
kölcsönkérősdinek egy másik, un. parasztosan, vagy ha úgy tetszik proletárosan
praktikus oldala is. Valahol, valamely, a számtalan rólam és hozzám szóló, szavait
direkt nekem, „Szilárdkának” intézett – Mármint, hogy az ő többet nem tejelő
Szilárdkájához intéző! -, „spirituális emléknek” nevezett eszmefuttatásai között,
elismeri, hogy kölcsönöket vett tőlem, de, mondja ő, az ingyenélő vigéc, hogy ezek a
kölcsönök bagatellek, mivel a lej mai értékének megfelelően, ő mindössze három
lejnyi kölcsönöket kért tőlem annak idején. – Ez is éppen úgy igaz, mint minden
rólam szóló, velem kapcsolatos, „stopposoktól” hallott számtalan sztorija. Ne
vicceljünk: három lejért, sem akkoriban sem most, nem vittek Csíkból és nem is
visznek el, sem az utas-leső stopposok, sem a kamionosok, és az autóbusz-vállalatok
soförei pláne, hogy nem. Még a Hargitafürdői eltérőig sem...
Sőt: ennyi pénzért még maga Puli is restellte volna hozzám feljönni, nem hogy
számomra azokat a szerencsétlenül gügye sztorikat kieszelni és még pirulás nélkül
elő is adni, amelyeknek a meghallgatása után, az asztrológusi tanácsaimmal
próbáltam rajta, a kölcsönadás mellett segíteni. (Az más kérdés, hogy akárcsak a
szélhámosok általában, és akárcsak ő most is, sokkal intelligensebbnek és
rátermettebbnek érezte magát mint én, és a fenébe kívánt a tanácsaimmal együtt,
csak adjam már neki oda azt a pénzt, mert már csorgott a nyála arra a gondolatra,
hogy amint kilépik a lépcsőházunk ajtaján az első kocsmáig repülni fog.) Szóval,
még azzal is érvel ez a nagypróféta újonnan, hogy nem is lett volna nekem, akkor
amiből adjak, mert szerinte akkor is olyan csóró voltam mint most. Azt hagyjuk,
hogy most sem vagyok egyáltalán csóró – És hozzá képest, aki az agybajos felesége
omladozó, repedt falú és repedt sarkú kicsi putrijában lakik, aztán semmiképpen nem
számítok „csórónak”! - mivel annak ellenére, hogy a bosszúja sikeresen eredményes
és egyetlen új rendelőtől sem kapok még csak érdeklődő levelet sem, ami óta
lelepleztem, hogy besúgó volt és ő erre szorgalmasan el kezdett sarlatánozni, de az
éhségsztrájkom hírére, éppen azoktól kaptam annyi anyagi segítséget, amennyit soha

29. nem is tudtam volna elképzelni, és éppen azoktól, akikről ő azt állítja, hogy
becsaptam és átvertem: a volt rendelőimből lett barátaimtól és volt tanítványaimtól.
Szóval, hagyjuk azt, hogy minden jel arra mutat egyelőre, hogy az én és a
családom gazdasági tönkretételét célzó számításai egyelőre, fordítva fognak elsülni,
és maradjunk meg annál, hogy éppen akkoriban, amikor ő még járogatott hozzám
kölcsönökért, történetesen éppen bőven volt pénzem, mivel előbb a Budapesti
Bethlen Gábor alapítványtól kaptam egy egész évi ösztöndíjat regényírásra. (-Amit
egyébként, sok más írótársamtól eltérően be is teljesítettem: 8OO oldalas, tehát két
könyves regényt írtam, és mostanában készülők megírni a trilógia újabb darabját,
amelynek az egyik kulcs-szereplője éppen Puli lesz. – Ő fogja átvenni tehát a
regényben a második könyv közepéig a főhős Géza nevű barátja által elfoglalt,
ellenpont szerepkörét. A gonosz sámán tehát a Táltos Bolonddal szemben.) Majd,
amíg az Elta-nak voltam az előadó-asztrológusa, illetve később is, amikor csak
egyedül éltem, szintén volt bőven pénzem, mivel akkoriban még román nyelven is
készítettem horoszkópot és azok inkább rendeltek, mint a magyarok.
Szóval, történetesen akkor éppen volt amiből adjak kölcsön és amiből annál sokkal
minőségibb életet éljek, mint amilyet élhet most ez a munkakerülő az őseitől örökölt
vagyonának az eltékozlása után. De nem kell ő nekem ezeket a „kölcsönöket”
megadnia, hiszen nyomban be is tömném a szájába mindet, amiért a három, majd
négy gyermekes családom megsemmisítésére törekszik cinikus-békésen valamelyik
pusztai cserefája alatt szunnyadó démonjai hatására. És ezt, a gyors kalkulust is, csak
azért írtam le, hogy kimutassam: folyamatosan ezt csinálja: hazudik, csúsztat és
ferdít, majd e hazugságból és csúsztatásaiból ácsolt tényekre alapozva rágalmaz és
erkölcsileg számon kér.
IV.
Tíz éven át éltem komoly családi, vagy akárcsak házastársi veszekedések nélkül is,
abban a gyümölcsöző házasságban, amelyből négy gyermekem született, miközben,
amint utólag az kiderült, a szerencsétlen, volt- feleségemet már a házasságunk első
hónapjaiban azzal gyötört az anyja, hogy kapartassa el magzat korukban az elsőtől
kezdve az összes gyermekünket, majd, hogy nem létezik, hogy boldog tud lenni egy
nála 25 évvel idősebb férfi mellett és keressen magának szeretőt aki őt „igazán”

30. boldoggá tudja tenni. És a végén azzal zsarolta, hogy megmondja nekem azt, hogy a
házasságkötésünk előtt, a feleségem, az anyja könyörgése hatására, nem mondta meg
az édesapjának azt, hogy biológiailag nem ő az apja, hanem valaki más, mert az anyja
terhes volt vele jóval azelőtt, hogy először ők ketten (Mármint Emőnek az apja és az
anyja) szeretkeztek. Szerintem, csodával határos, hogy Emő ilyen vészterhes családi
háttéri körülmények és lelki meghasonlás között is, tíz éven át bírta, és csak azt
követően költözött vissza az őt tíz éven át csábítgató anyjához, hogy annak a
házastársi hűség alól „felszabadító” szövetkezései hatására, megengedte magának azt
a luxust, hogy hónapokig tartó titkos internetes kommunikáción keresztül,
egyoldalúan szerelmes legyen. De ez már nem ide tartozik. Az viszont igen, hogy
ilyen, általam egyáltalán nem ismert háttéri hatások és ellenséges körülmények között
is, tíz évig éltem – általam végül is, végig boldognak érzékelt, és messzemenően
gyümölcsöző – házasságban, amire jön ez az antikrisztusi – anarchista megváltási
elméleteket hirdető „teológus”, akit csak egy kemény tudatmódosító gyógyszereken
élő, gyermektelen nő képes elviselni, és azt állítja, hogy velem egy nő sem volt képes
komoly kapcsolatban élni! – És, hogy persze, és főként, ez a Puli által adu ászként
kivágott ”TÉNY” azt is jelenti szerinte természetesen, hogy az én tulajdonképpen egy
sarlatán asztrológus vagyok. És még fel is szólít ez a Júdás, hogy fogjak neki ilyen
általa kivágott komoly érvek ellen védekezni! Majd röhög, és vigyorogva hirdeti,
hogy ő milyen jól szórakozik a nyomorúságomon, mivel a gyermekeim anyagi
fenntartása érdekében ezeket a magyarázkodásokat kénytelen voltam megtenni.
Hiszen a rendelőim nem Erdélyből származnak, hanem külföldről, mivel az Erdélyiek
úgy képzelik, hogy a közülük valók nem lehetnek jó asztrológusok, hanem csakis a
Magyarországiak, de főként a Budapestiek. A külföldi potenciális rendelők viszont
elolvasván a Puli rágalmainak csak az első mondatait, belőle sem kérnek, de belőlem
sem. Hát persze, hogy meg kell kísérelnem a rágalmaktól tisztázni magam és a pályán
maradásom érdekében, elmondani, hogy menyire hiteles személyiség a forrás, vagyis
az, akitől éppen származik a hiteltelenítés „becsületes és kompetens” műve.
– Azt, hogy ő, akinek nincs semmi felelőssége és gyermekei miatti egzisztenciális
gondja, mert sem gyermeke, sem anyagi keresetet biztosító munkája nincsen, mivel a
felesége betegnyugdíjából él, a horoszkópjából kiolvasható, gyávasága miatt soha
nyíltan fel nem vállalt hatalomgyakorlási sóvárgásának megfelelően, arról irkál az
interneten, hogy az általa provokált nehéz helyzetemen fölényesen ő csak mosolyog és
engem ugrat, most már nyíltan is megvetve ezért, nem csak a hátam mögött, mint
szekus besúgó korában.

31. - Persze, hogy élvezi ezt a fölöttem gyakorló hatalom illúzióját keltő helyzetet
Nagy Attilának (Puli) nevezett, volt szekus besúgó! Bizonyára az engem irredenta
eszmék hirdetésével és ezért, a társadalomra nézve veszélyes elemként feltüntető, ártó
besúgói jelentéseit is ugyanúgy élvezte! Vagy azokat, amelyekben azt állítja, hogy
fiatalság-megrontó beat-irodalmat tartogatok és azzal rontom meg a fiatalok morális
képzeletét. Bizonyára most is élvezi azt, hogy engem a gyermekeimmel szembeni
gazdasági felelősségem miatt, magyarázkodó védekezésre kényszeritett. Azt, hogy az
által, hogy a színes hazudozásain és a vastag valóságferdítésein – Az állítólag innen –
onnan (állítólag mindig autó stoppolás közben...) hallott történeteknek a Pulisan
sajátos értelmezésein alapuló, nyilvános rágalmakat jelentetett meg rólam, szerte az
interneten. Hiszen ennek a steril férfinek, a mások mocskolásán és tönkretételén kívül,
nincs semmi más élvezeti lehetősége az életében!
V.
Azok számára, akik személyesen nem ismernek, bizonyára hihetőnek is tűnnek
ezek a hazugságok, amelyek a gyakorlatban pontosan annyira felelnek meg a
valóságnak, mint amennyire igaz (ő szerinte!) az is, hogy az Erdélyi magyarok
többsége utálja Orbán Viktort. (Mellékesen: az ő „beszámolói” szerint, állítólag az
erdélyiek által utált Orbán Viktor helyett, Gyurcsány Ferencet tartja ez a hamispróféta
a magyar országgyűlési szószólójának! - Aki nem hiszi, elolvashatja : „Gyurcsány
Ferenc, mondd meg Orbán Viktornak, hogy mi erdélyi magyarok nem kérünk a kettős
állampolgárságból..., stb.” ( www.spiritualis.blogter.hu – Nagy Attila Puli művek.)
A Nagy Puli által rólam terjesztett rágalmaknak tehát, annyiban van tárgyi-valóság
alapja tehát, amennyiben, nekünk, Erdélyi magyaroknak nem csak, hogy „nem kell” a
Fidesz – Kereszténydemokrata többségű Parlament által megszavazott Magyarországi
honosítás, de ráadásul még finnyáskodva, orrot húzva, ki is kérjük azt magunknak,
mert állítólag „megalázónak” találjuk – a Nagy Okos Puli prófétánk szerint.
A Nagy Puli önjelölt misztikus nihilista és politikai defetista által rólam terjesztett,
sarlatánozások, valamint a többi személyi és szakmai becsmérlések, éppen akkora
valóság-alappal rendelkeznek, mint amennyire igaz az, hogy mi, erdélyi magyarok
többsége, ő szerinte utáljuk és üres bálványnak tekintjük Tőkés Lászlót. Úgy és
annyira igaz minden, amit rólam, az ő mindenkire lövöldöző, primitív hírnévszerzési
vágyában az internet különböző helyein (Blogjaiban és cikkeiben) a nagy

32. nyilvánossággal „közöl”, mint amennyire igaz az (Ő szerinte, illetve az ő politikai és
misztikus hőbörgéseiben megtalálható!), hogy mi erdélyi magyarok, „kiröhögjük” és
elutasítjuk Tőkés László mellett és Szilágyi Zsolt és Toro T. Tibor mellett, Semlyén
Zsoltot, Németh Zsoltot, Kövér Lászlót, Lázár Jánost, Navracsis Tibort, Morvai
Krisztinát, Gaudi Nagy Tamást, és más Magyarországi politikusokat, de emellett még
azokat a magyar írókat is, akik fel emelik a szavunkat értünk és akik a maguk
képességeik és lehetőségeik szerint harcolnak mind a székelyföldi autonómiáért, mind
Romániai Magyarok ügyeinek a kezelése közben a jognak és a törvényességnek az
érvényesítéséért, a kisebbségi törvények betartásáért.
Annyira igaz tehát mindaz a sok sötét rágalom, amit ez a volt egyházi, majd
kulturális szekus- besúgó rólam és a családomról az internet széltében – hosszában
elképesztő szorgalommal terjeszt, mint amennyire igaz az, hogy nekünk nem kell, és
mi hevesen elutasítjuk a székelyföldi autonómia politikai úton történő instaurálását.
Úgy igaz tehát mindaz, amivel engem a volt besúgóm: Nagy Puli az ő internet-
helyein, mint mindenkit kiokító spirituális (prófétai! - sic!) szakértő és persze: erdélyi
erkölcsi példakép „bevádol”, mint amennyire jogtalannak érezzük mi, erdélyi
magyarok szerinte azt, hogy jogtalan azoknak a Magyarországi állampolgároknak a
lelkiismeret furdalása, akik a Gyurcsány propagandának és a Kovács László
irracionális ijesztésének bedőlve, NEM-el szavaztak a határon kívül rekedt magyarok
kettős állampolgárságára.
Köszönöm szépen tehát a volt besúgómnak, Nagy Attila Pulinak (más művész
nevén: Jicih-valaminek...), hogy ebbe az általa évek alatt az interneten létrehozott,
misztikus – politikai erkölcsi-fertőbe, mint legfőbb ellenséget belekevert, mert
ennél jobb és ékesebb bizonyítékot arra, hogy „még asztrológusként is”(!),
megtartottam az írástudói felelősségemet és mindig igyekeztem lehetőleg többet adni,
mint amennyit kaptam, nem is lehet találni.
VI.
A Nagy Attila Pulinak az asztrológiai sorsképlete.
A saját blogjain található bemutatkozó szövegében és születési adataiban, valamint a
misztikusan locsogó és a locsogóan misztikus cselekvés- és munka ellenes
filozófiájából, hanem az emlékezetemben élesen élő gerinctelen és férfiatlan

33. személyiségében is elég támpontot találok ahhoz, hogy a következő, általam elvégzett
asztrológiai beállítást abszolút hitelesnek lássam:
Első szempontom természetesen az önfenntartásnak az elkerülése, illetve az
élősködésre való erős hajlam, sőt: a nemes és messzemenő felelőtlenkedéssel
(Szaturnusz) párosuló, és hamis metafizikai filozófiával mint hivatkozási elmélettel
alátámasztott nyílt szembeszegülés volt az önfenntartást szolgáló bármiféle gazdasági
jellegű (jövedelem-hozó) tevékenységekkel szemben. Ezért tettem tehát a Vízöntő
Sárkányfarkat a II. házba. Ezt követően a horoszkóp majdnem minden eleme, már a
harmadik, negyedik beállítás után, tökéletesen a helyére került:
1) A keleti csend misztikájának és a belső introspeckció filozófiájának (A zen
misztikájának) a követési hajlama egyértelműen következik a XII. ház csúcsán
együttálló Napnak és Merkúrnak ebből a pozíciójából. Vagyis az, hogy a Skorpió-nap
a XII. házba kerül, igazolja a beállítás helyességét.
2) Pulinak a csaknem nőiesen kellemes társalgási módja, lágy hangja, és ugyanakkor a
befogadást segítő, ellenszegülést nem kiváltó, és persze: fogás nélküli kommunikációs
készsége és főként a szabadság költői illúzióját keltő, a személyi felelősség kérdését
kikerülő, a felelősség alóli zseniális kisiklási képessége, mind a XI. házban álló,
Skorpió Neptun-Vénusz bolygó-párnak a pozíciójában tökéletesen tükröződik.
3) A hivatás megcsúfolása, majd a teljes hivatásnélküliség, illetve a társadalmi -
közösségi dezorientáltság (pap korában disco szervezése pl. a lelkészi hivatalban) és
az ezzel, a közösségépítéssel szembeni nihilizmussal való szemérmetlen kérkedés,
akárcsak a fizikai magamutogatásig elmenő exkibicionizmus, valamint a háttérből
való hatalomgyakorlás (ármánykodás) vágya, akárcsak az öncélú, félelem-keltő és
rágalmazó kritika gyakorlása, tökéletesen tükröződik a X. Horoszkópházban, vagyis
társadalmi közösségi életkörében álló Mérleg-Lilithben. Már ez a három tétel is elég
lenne ahhoz, hogy biztos lehessek a képlet helyes beállításában.
4) Az ösztönösen jó, metafizikai - spirituális orientációs készsége (teológiai
tanulmányok folytatása), teljesen vissza igazolja a 9. házban álló aránylag pozitív
Hold-Plútó páros pozícióját. De ugyanúgy, az általa vallásos anarchizmusnak
nevezett, ide vonatkozó lelki degenerációhoz vezető spirituális tévelygési hajlamai is,

34. tükrözik a IX. ház csúcsán álló abszolút negatív Uránusznak a jelentését. (Pozitív
Uránusz: tényleges szabadsághoz vezető forradalom. Negatív Uránusz: anarchia,
terrorizmus, stb.)
5) A gyáva alattomos támadások, valamint a nyíltság és a férfiasság - gerincesség
tudatos kerülése, a becsületes harci magatartás moráljának a teljes elvetése, és persze,
az újjászületést elősegíteni hivatott gyakorlati életfeladatok felvállalásával szembeni
nyílt lázadás és szarkazmus, párosulva a szellemi – spirituális megújhodásra való
képtelenséggel, újfent tökéletesen tükröződik, az Oroszlánban és a 8 házban álló
teljesen negatív Marsának a jelentésében! - És persze, az ugyancsak ide vonatkozó
sterilitásra való hajlam minden értelemben (Férfiatlanság. mind fizikai, mind
spirituális értelemben vett, megtermékenyítési képesség hiánya.) Sőt: a
termékenységnek és a gyermekáldásnak a nyílt, liberális elhárítása, elítélése! De a
titkos, és gyáva háttérterrorizmus folytatása is ide tartozik (Mármint a 8. házban álló
negatív Oroszlán-mars jelentéséhez.), amit Puli ellenem, egy a rossz hírnévkeltésnek
kiszolgáltatott négy gyermekes családapával szemben folytat, akinek nincs hétköznapi
gyakorlati munkából származó biztos jövedelme.
6) És a mindezeket hamis egységbe és összhangba állító, magas fokú hazudozásra és
tisztességtelenségre és szélhámosságra és elvi és gyakorlati csalásra, információ-
ferdítő csúsztatásokra és notórius (beteges) hazudozásra, valamint mások
rágalmazására, befeketítésére való hajlam, valamint annak a képtelensége, hogy
észrevegye azt, hogy ezzel elsősorban önmagának árt a legtöbbet (Akárcsak én fiatal
és még érett férfi- koromban is, a szabályozatlan szenvedélyességemmel!), amit a III.
horoszkóp-házban álló, teljesen negatív Jupiterje jelöl! De azt is jelenti ez a közvetlen
tapasztalatok életkörében álló, teljesen negatívan fényszögelt Jupiter (Ami
mindenképpen csak negatív fényszögeket kap, mint az én marsom ugyanebben a
pozícióban, tehát nem csak asztrológusként ismerem a következményeket!), attól
függetlenül, hogy én miképpen állítom be a képletet, vagyis, hogy hova teszem az
Aszcendenst és hogyan helyezem el a bolygókat a házakban...), hogy Puli vele
születetten képtelen arra, hogy a közvetlen tapasztalataiból, tehát a közvetlen
környezete visszajelzéseiből, az ő személyes sorsára, a személyes sorsa rendezésére
vonatkozó kreatív következtetéseket levonja és a megfelelő elhatározásokat idejében
meghozza. (Ezért került oda szegény, hogy az agybajos felesége által örökölt,
düledező és tenyérnyi repedésű házában és annak a betegnyugdíjából élve, továbbra is